A világnak ezen szegletében, melyet közép-keletinek neveznek, mindig is sajátságos viszonyok uralkodtak. Megpróbálunk ugyan nagyon „nyugatiak” lenni, hasonlatosak egy amerikanizálódott bálványhoz, de ez nem igazán sikerül. Ritkán vesszük észre torz tükörképünket, ilyenkor meghökkenve tapasztalhatjuk; mennyi minden veszett el. Pedig jóval értékesebb lehetne magunkat adva magunkon túllépni, a hibákat javítgatva eredetien gondolkodni. Sok minden maradt még, arra kellene vigyázni. Így igaz ez a zeneiparra is. Másfél évtizede él hazánkban is a dark-goth zene műfaja, mégis csak utánzatokkal érintőleges próbálkozásokkal lehetett igazán találkozni. Az angolszász eredet ösvényén csupa fantáziátlan produkció született, olyan „Mercy-s” „Mode-os” stb. Érdemes odafigyelni a temesvári Arc Gotic-ra, ők a saját útjukat járják.
Gonoszkodva a fenti sorokról megállapíthatnám; persze úgy könnyű eredetinek lenni, ha nincs ki után menni. Amikor az Arc Gotic után kutakodtam kinti ismerőseim segítségét kérve, mindenhol falakba ütköztem. Egyszerűen nem lehetett se információt se hangzóanyagot beszerezni. Az elküldött leveleimre sem érkezett válasz; ez talán a posta számlájára írható. Ez egy éve történt. A véletlennek köszönhetően talált rám a közelmúltban Ciprian, felajánlva segítségét az alábbi interjúhoz.
Tajtékos Lapok: – Ha Közép-Európa vagy Magyarország dark / goth színterét nézem, az Arc Gotic mind zenéjében, mind image-jában egyéni és művészi. Sajnos kevesen veszik a fáradságot, hogy ne valamilyen bevált brit zenekart kövessenek egyéniség nélkül…
Ciprian Costache: – Az atmoszféra, amit nyújtani szándékoztunk, az Egyszerű és a Képzeletbeli keverékének eredménye. Így mi képzeletbeli helyekről és karakterekről beszélünk de nagyon is kézzelfogható benyomással. Mesélünk a múltról, a régmúlt napokról, költőkről és kézművesekről. Énekelünk a csend szépségéről és a gyárszirénákról, a testi örömökről és a gyengédségről. Disztingvált úriemberek vagyunk, akik reggel egy homályos kocsma mocskából részegen jönnek ki. Ez az, ami szerintem megkülönböztet minket a nyugati zenekaroktól, a Balkánizmus és annak sajátságos felfogása.
Gondolom Romániának hasonló gazdasági és kulturális nehézségekkel kell megküzdenie, mint Magyarországnak. Meséljél egy ottani zenekar lehetőségeiről, ezen belül a dark/goth scene helyzetéről!
Nem ismerem Magyarországot, de Romániában nincs egyáltalán dark/gothic scene. Nincsenek klubok, nincsenek koncertek, nincsenek rádióműsorok ezzel a zenei műfajjal kapcsolatban. Nagyobb az esély arra, hogy Magyarországon játsszunk, mint Romániában.
Erdélyi ismerőseim gyönyörű erdőkről, várakról, temetőkről meséltek. Hollywoodnak köszönhetően a világ számára Dracula gróf a legismertebb misztikus személy. Te mit mutatnál be egy hozzátok látogatónak?
Tényleg, a mi országunk valóban gyönyörű. Szerintem nekünk vannak a legnagyobb szűz erdeink Európában és a hegyeknek még mindig misztikus erőket tulajdonítanak. A városokon az erős magyar és német hatás érezhető. Ami speciálissá teszi őket, az leginkább nekem az, hogy a múlt század óta nem lettek egyáltalán felújítva. A város, amit érdemes megnézni az Sigishoara (Segesvár) középkori városa. Dracula számomra csak egy román uralkodó, Vlad Tepes volt, aki harcolt a pogányok ellen.
Ihletőitek között kiemelten szerepel Panait Istrati költő-író. Itthon kevésbé ismert Ő, annyit tudok életéről, hogy erősen vitatott személyiség volt. Mi az oka a ti tisztelgéseteknek?
Panait Istrati román író volt, akit én személy szerint nagyon szeretek. Ő egy érdekes jellem volt – egy francia kórházban fedezte fel Romain Rolland miután megpróbálta elvágni a saját torkát. Barátok lettek, és ő támogatta, hogy megírja a történeteit. Bejárta az egész világot, 12 éves korától hajókon elrejtőzve, és minden lehetséges munkát csinált. Szerintem egy igazi romantikus karakter volt. Írt a barátságról, az utazásokról, az életről, és mindezt egzotikus tájon mutatta be: a Keleten.
Nem könnyű az egyén helyzete a mai világban. Állandó gyors impulzusok érik, amit nehéz követni. Az Arc Gotic zenéje szomorú, de nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott. A zene az alkotók tükre – nektek hogyan sikerül a nyugalmatokat megőrizni?
Ez a kérdés kicsit félreérthető. Próbálunk nem túlságosan az azonnali hatása alatt lenni, megpróbáljuk a dolgokat történelmi és kulturális összefüggésben megragadni. A zenénknek csak egy szuggesztiónak kell lennie, egy bejáratlan útnak. Igen, a zenénkben van csönd/nyugalom, egyensúly, de van kétség és zűrzavar is – bármi, amit meg akar találni benne valaki.
Mit hoz a jövő az együttes életében, milyen hatások érvényesülnek a következő albumotokon?
2000 végén az Arc Gotic szeretne megjelentetni egy új albumot, melynek valószínűleg „Pavilion Marila” (egy tüdőszanatórium a Bánati-hegyekben) lesz a címe. Ez egy tiszteletadás a múlt század azon felvilágosult személyiségeinek, akik ebben a szanatóriumban töltötték az utolsó perceiket. Egy másik téma ezen az anyagon Adah-Kaleh szigete, amely eltűnt a Duna vizében a 60-as években, a szigetet muzulmánok lakták. Egy másik dal a „Cafe Lloyd”, amelyet a temesvári Lloyd étterem újra-megnyitása inspirált, egy hely, amelyet egyszer a 20-as évek művészei használtak találkozóhelyként Art-Noveau légkörben. Új hangszerekkel bővítettünk, hogy jobban illusztráljuk az albumon lévő történeteket: accordeon, mandolin és zongora, hogy ugyanazt a romantikus atmoszférát nyújtsuk.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
