Ha szubkultúra kialakulása kerül szóba, nem nagyon lehet kikerülni a Batcave klub említését, amelyet a londoni Sohoban működtetett Ollie Wisdomék csapata.
Anglia, a nyolcvanas évek kezdete. Párás, hűvös kora este a város szórakozó negyedében, a sötétben lámpák és reklámok fénye csillog. Tetőzik a munkanélküliség, nihil, létbizonytalanság, a tehetetlenség érzetéből fakadó arrogancia, menekülés a hétköznapokból. Bakancsok, hegyesorrú cipők és magassarkúk zaja hallatszik. Kis csoport sétál végig az utcákon. Túlméretezett szövetkabátok, kinyúlt pulóverek, jobb időket látott bőrdzsekik, turkálódivat, olcsó bizsuk és smink, kócos alakzatokat felvevő frizurák... A fiatalság szórakozni indul.
A Batcave egyike volt Anglia megannyi klubjának, melyek az underground szubkultúrák kedvelt találkozóhelyei voltak. Olcsó italok, poros kockás padló, gondosan telefirkált falak, a málló vakolat álcázása különböző szakadt textíliákkal és hálókkal, rácsok és ketrecek, lelkes sminkelés mind a női mind a férfi vécékben, és természetesen jobbnál jobb bulik...
De mi volt az, ami kiemelte a többi alternatív klub közül? Hiszen a Soho tömve van szórakozási lehetőségekkel. Hasonló, és hasonlóan legendás, habár jóval elegánsabb hely volt példának okáért az új romantikusok Blitz nevű klubja (ez után a blitzkid elnevezés, a batcaverhez hasonlóan a hely nevéből).
A Batcave különlegessége talán abban rejlett, hogy nem volt annyira elit, hogy a fiatalság ne engedhette volna meg magának, viszont teret engedett a fantáziának, lehetőség volt elszakadni a hétköznapi élet szürkeségétől, kicsit tombolni, kísérletezni a divat és a zene terén.
Amikor 1982-ben a Denevérbarlang megnyitotta kapuit, korántsem volt cél egy goth klub létrehozása. A fő profil a Bowie-kultuszból fakadó glam rock és a new wave volt némi horror utánérzettel, azonban a hely sötétebb hangulata hamar levonzotta a születőben lévő szubkultúra zenei és kulturális életének későbbi meghatározó alakjait. Ezek között voltak a Siouxsie, Robert Smith, Marc Almond, Nick Cave, Danielle Dax, illetve az Ausgang, Zor Gabor, Test Dept, Foetus, Bone Orchard, Zero Le Creche, Flesh For Lulu zenekarok is megfordultak errefelé. Természetesen a házigazdák saját bandája, a Specimen is gyakran szórakoztatta a nagyérdeműt.
Azért jártunk a Batcave-be, mert ingyen beengedtek, kellemes volt a légkör és barátságos, jófej emberek gyűltek össze odalenn. De a zene, hát az borzalmas volt! Ez az egész romantikázás a halállal! Bárki, aki maga is szembesült a halállal, megmondhatja, hogy semmi romantikus nincs benne.”
Robert Smith, The Gloom Generation, 1997, Details Magazine
Nick Wade, akit talán mint Nik Fiend többen ismernek, ebben az időben dolgozott a klubban. Innen a barátság Nick Cave-vel, és itt kezdte bontogatni szárnyait a Mrs. Fienddel közös zenei projekt, szóval mondhatjuk, hogy az Alien Sex Fiendről is, hogy igazi Batcave-es zenekar. Külföldi vendégként 1984-ben a Christian Death is tiszteletét tette, majd a Specimen is meglátogatta az Államokat, utazó vándorcirkuszként vitték a Batcave-et idéző dekorációt és a visszafogottnak cseppet sem mondható előadásmódjukat, ezzel közelebb hozva a brit és az amerikai szubkultúrát. A klub nem csak külföldön turnézott, de a Sohon belül is volt. hogy elköltözött, de a hangulat és a név változatlan maradt. Az élőzene mellett Dj Hamish (Hamish McDonald) volt felelős a hangulatért, aki egyébként a Sexbeat nevű zenekarban is gitározott és énekelt.
„Nagy különbség van a '77-es punkok és a '83-as punkok között, Mick Jones (szerk.:The Clash) egyszer lejött a Batcave-be és csak álldogált, azt sem tudta hol van. Az öreg punkoknak a Pistols kell, az újak átváltottak az Alien Sex Fiendre, és habár nagyon sok goth zenekar nem táncolható, megvan bennük az a mély, kemény dongás.”
„A Batcave kaméleonszerűen változatos társaságot vonz-láthatsz rockabillys srácot goth csajjal táncolni. Különféle csoportok járnak itt össze, meghallgatják egymás zenéit...”
Hamish, a The Face-nek, 1984
No de zenében pontosan mit értünk a batcave hangzás alatt? Vitatott témakörről beszélünk, hiszen batcave mint zenei műfaj egy meglehetősen nehezen körülhatárolható fogalom, ahány ember, annyi nézőpont és vélemény. Az oldschool goth szubkultúra sokadszorra is végigrágott csontja ez, de úgy tűnik, egyelőre nem unják meg.
Sokan manapság a deathrock szinonímájaként használják, habár markánsan elkülöníthető attól mind térben, mind hangzásban. Ennek oka, hogy a deathrock szcéna, különösen a 2000-es évek után indult hulláma, sok szempontból erre az angol alapra épül (például a Sex Gang Children, az Alien Sex Fiend kedvelt előadók), és furcsa mód pont a deathrock műfaj rajongói hordják és használják előszeretettel a klub logóját.
Azt hiszem némileg közelebbi leírás lehet, ha a korszak angol zenéit soroljuk ide, amik általában Batcave-ben és a hasonló kocsmákban voltak felkapottak. Ez főként new wave-et, poszt punkot, melankolikus vagy morbid szövegű punkot, és pozitív punk (goth) előadókat takar.
Ebben az időszakban a goth kifejezés még nem volt elterjedt. A legtöbben punknak vagy wavernek mondták magukat. Siouxsie, Dave Vanian és még sokan mások mint punk éltek a köztudatban, eleinte a The Cure is mint alternatív zenekar futott a brit toplistákon.
Szigorú értelemben viszont csak a Batcaveben koncertező bandákra használják ezt a kifejezést. Hasonló okokból sokan kizárólag a klub egykori látogatóira használják a batcaver szót, a fiatalabb generációk tagjait és a más országok beli hasonló érdeklődésűeket inkább oldschool gothnak vagy deathrockernek hívják.
Azt azonban el kell ismerni, hogy magának a Batcave klubnak főként kulturális és öltözködési szempontból köszönhet sokat a goth szubkultúra, a főbb zenei hatások nagyrészt már a klubbon kívül alakultak ki, a később felkapottabb bandák koncertjei nem is fértek volna el.
Sokféle ember gyűlt itt össze, a divatcentrikusabb punkoktól az új romantikusokon át a androgűn figurákon és a fetish rajongókig, akik ezt toleránsabb helynek tartották a vadabb punk kocsmákkal szemben.
„Nálunk nincsen semmiféle dresscode vagy hasonló. Végülis hogyan is döntsük el, hogy ez rendben van, amaz meg nem, pusztán az alapján ahogy kinéznek.”
Ollie Wisdom, London Weekend Televison, 1983
Divat terén köszönhetjük például a deathrockerek szakadt harisnyás külsejét a Specimennek, a fodros zsabóingek, erős smink és hegyesorrú cipők megjelenését a blitzkideknek, a láncok, fűzők, bőr és szegecsek jelenlétét a fetish közegnek, a zenekaros pólókat és festett kabátokat a punkoknak... Az ötletek és gondolatok körbejártak ebben a változatos közegben, és egy egészen új fogalommá alakultak, amit ma mint goth szubkultúra ismerünk.
„Amikor múlt évben turnéztunk a Batcave-el, világossá vált, hogy az emberek táncolni akarnak, nem csak ülni a fekete gyertyák mellett valami „alternatív” klubban. Kisvárosokban, mint Colne, azt tapasztaltuk, hogy bulizni, tombolni akarnak, de csak modern zenékre mint például a Cocteau Twins. Nagyon nehéz volt belekeverni a régebbi glam rockot is. Most már léteznek Batcave estek Liverpoolban a Planetben, Leicesterben a Belfryben, a Haciendában Manchesterben...”
Hamish, a The Face-nek, 1984
A klub szervezői már 1983-ban megjelentettek egy zenei válogatást Young Limbs and Numb Hymns néven, melyet később további hasonlók követtek.
A Batcave klub emlékére kiadtak több könyv formátumban megjelent kiadványt is , melynek kötetei időrendbe szedett fényképeket tartalmaznak a klub mindennapjaiból, stábjáról, közönségéről, cabaret előadásairól és koncertekről. Ezeknek a felvételeknek egy része az interneten is fellelhető.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
