A Cantarának június 15-én lesz újra-bemutatkozó koncertje az R33 klubban. Ebből az alkalomból készített „villám” interjút Lujóval a Lilian Goth Art. A koncert facebookos eseménye itt tekintető meg.
Lilian Goth: - Már többször volt alkalmad bemutatni a zenekart, számtalan fellépést is magatok mögött tudhattok, de sokan lehetnek, akik még nem hallottak rólatok. Mikor alakult a banda? Mi inspirálta a létrejöttét és milyen nyomvonalon haladtok?
Lujó: - 2004-ben alakultunk, azzal a szándékkal, hogy kifejezetten gothic stílusú dalokat írjunk és adhassunk elő. Rajtunk kívül Magyarországon csak a Sanguis in Nocte kísérletezett ezzel – de ők is inkább a metálos vonalat követve –, ezért ennek megvalósítása rendkívül izgalmas feladatnak ígérkezett. Kezdetben a Dead Can Dance muzsikája és hangzásvilága volt ehhez a legnagyobb inspiráció, de más, hasonló produkciók is hatással voltak ránk. Én időközben beleszerettem a svéd Garmarna zenéjébe, ennek köszönhető, hogy a világzenei színtéren belül elsősorban az észak-európai stílusokra figyelek. A dalok írásánál természetesen előjönnek a keleties hatások is, mint pl. az archaikus arab zenék különleges atmoszférája, mesés világa. A jelenlegi felállásunk már a harmadik, ezért van bőven tapasztalatunk, hogy mit érdemes előadni. Ehhez kapcsolódik az a fontos információ, hogy minden régebbi dalunkat feldolgoztuk, olyannyira, hogy a YouTube-on hallható szerzeményeket is ízekre szedve, a legjobban sikerült motívumokat felhasználva írtunk vadonatúj dalokat. Nem követünk semmilyen trendet, de azért a modern világ követelményeit, és az idő múlását is igyekszünk szem előtt tartani. Reményeink szerint a Cantara hangzásvilága, új műsora minden eddiginél színvonalasabb és átütőbb lesz. Ezen dolgozunk most!
- A gothic nagyon tágan értelmezhető műfajjá vált. Tartalmilag, hangulatban, a zenei megoldásokat tekintve egyaránt. Te hogyan kapcsolod össze ezt az irányt az előbb általad említett zenei hatásokkal? Mi számodra a gothic?
- A gothic műfajt a legáltalánosabb módon úgy lehetne leírni, hogy az nem más, mint a régi, történelmi korok hangulata, érzésvilága. Itt is az a helyzet, mint a világzenénél: ha az eredeti, lejegyzett muzsikát adom elő, akkor az „régi zene”, de ha ez modern köntösbe van ágyazva, akkor gothic zenéről beszélhetünk. Ez lehet feldolgozás, vagy teljesen új és önálló szerzemény. Még közelebbről szemlélve: egy dal tehát attól lesz gothic stílusú, hogy a hangszerelés, ill. az énekdallam a motívumok szintjén pl. az archaikus népzenéhez hasonlít, de attól is, ha az ének a jellegzetes gregorián dallamokat idézi. Én mindkettőt imádom, és nagyon izgalmasnak tartom, ha ezek a saját dalaimban is megjelennek. Bár nem meglepő, de az is érdekes, hogy a különböző stílusjegyek néhol összefonódnak, pl. a „Tavaszi szél vizet áraszt” c. magyar népdalt elénekelve gyakran érezhetjük úgy, mintha az áhítatos gregorián dallam lenne! A mi zenénkben egyébként nem csak a történelmi korok motívumai, hanem a modern klasszikus zenei hatások, ill. a mai stílusok is tetten érhetők. De ha mindenáron egy közérthető kategóriába kell sorolni, akkor a „gótikus világzene”, mint stílusbeli megjelölés az, ami a Cantara zenéjére valóban jellemző.
- Mindezzel – számomra – új megvilágításba helyezted a gothic műfajt. Vannak bandák, akiket e műfajhoz sorolunk, és ugyanúgy, mint a Cantara, szívesen nyúlnak a történelmi múlt zenéihez, vagy merítenek a folklórból. De a 80-as évek elején / közepén – s még sokan ma is – a Siouxsie & The Banshees, a Cure, a Bauhaus, a Sisters of Mercy, a Christian Death, a Cinema Strange, a Fields of the Nephilim, a Clan of Xymox, de még a post-punk Joy Division-t is, vagy épp a Dead Can Dance zenéjét sorolják – számtalan más banda mellett – a gothic irányzathoz. A Dead Can Dance tudom, hogy nagy hatást gyakorolt rád. De a dark wave-et, illetve a deathrock-ot is érintő előbb felsorolt többi kultbanda, mennyire mozgatja a Cantara szálait?
- Büszkén mondom neked, hogy a dark wave műfajhoz is elég nagy kötődésem van. Sőt, részt vettem a dark wave stílus hazai népszerűsítésében. A nyolcvanas évek vége felé, a Fuck off System sikerén felbuzdulva, az F.O. első énekesével, Szendrey Zsolti barátommal (Action, Zorall) megalapítottuk a LOVE nevű dark rock zenekart, de még előtte, a Beri Ary és a Pillangók tagjaként is írtam hasonló hangulatú dalokat. A műfajból egyébként mindig is a The Mission volt az első számú kedvencem. Elragadó, nagy ívű dalaik a mai napig meghatározóak a számomra. Ezért ennek a hatása is érződhet néhány Cantara dal meghallgatásakor. Hogy ez tényleg így van-e, azt én magam nem jelenthetem ki teljes bizonyossággal, de az F.O.-val van még egy kapcsolódási pontunk: Földi Tomy, aki az F.O. System-ben, Mátyás Attila mellett gitározik, immár nálunk is oszlopos tagnak számít, és a szintiszólamokon kívül, néhány dalban gitározni is fog. Tehát neki is köszönhetően a folkos-darkos, vagy éppen a gothic-metal stílus hatásai szintén hallhatóak lesznek a műsorunkban. Ettől függetlenül én a dark wave műfaját inkább a rock zenéhez társítanám, a gothic stílust pedig olyan komplex-egész műfajnak gondolom, ami a zenetörténet egészét felölelheti. Nem véletlen, hogy a Dead Can Dance a középkorra visszanyúló albumok mellett olyan lemezt is készített, ami a fekete-afrikai, törzsi zenéket is felidézi (Spiritchaser, 1996). A dark zenekarokra visszatérve: szerintem azért soroljuk ma a dark rock, mint stílus régebbi képviselőit a gothic irányzathoz, mert valóban egyféle érzésvilághoz kötődnek; szükség is volt tehát egy „gyűjtőnévre”. Ugyanakkor a Christian Death produkcióját hallgatva is feltűnik a misztikum, és vannak utalások a történelemre, a keresztény vallásra és filozófiára is. A kilencvenes évek elején ott voltam a Közgáz Aulában, az első magyarországi fellépésükön. Ott pl. a Bibliából olvastak fel részleteket. A dark kifejezés egyébként – én úgy tudom – a Sisters of Mercy felbukkanásával terjedt el, ők voltak ennek a stílusnak az úttörői. A zene attól frissült fel, hogy sokkal inkább tetten érthető a népzenei hatás, és ez a The Mission dalainál is egyértelműen hallható. Viszont a kilencvenes évek közepére a „dark”, mint kifejezés elavult, elcsépelt lett, tehát valóban szükség volt a gothic gyűjtőnévre. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy pl. a Cure dalai sokszor nem ridegek vagy borongósak, sőt, még játékos popdalaik is vannak, mint. pl. a „Love Cats”! De érdekes az is, hogy nekünk, a hatvanas években született generációnak a Cure, vagy a Siouxsie & The Banshees még new wave zenekarnak számított! Később még azon is csodálkoztunk, hogy a modern rock zenét játszó Cult zenekar is a darkok közé lett sorolva, csak azért, mert náluk is volt utalás az okkultizmusra.
- Tény, hogy a dark wave / gothic gyökereinek felkutatásában máig éles viták zajlanak, s a fogalmak sincsenek tisztába téve. Ha megengeded, az általad említetteken kívül ugye már David Bowie 1974-es Diamonds Dogs című albumát "gótikusnak" jellemezte a szerző, majd később a Siouxsie & The Banshees, a Bauhaus, a Christian Death, s a post-punk Joy Divison is e jelzővel lett illetve néhány újságíró által. Illetve a The Cure '80-as, '81-es, ’82-es albuma is hozzájárult a műfaj elmélyüléséhez. A punk borúsabb lett, hangulatban a misztikum, témaválasztásban a metafizikai is előtérbe került – ahogy sokan mondták akkoriban. Tehát a gothic a Cantara zenéjében nem is műfaji, hanem inkább szellemi tartalom?
- A gothic stílushoz köthető egy sajátos életérzés, amit néhány szóval így lehetne leírni: érzékenység, romantika és szenvedély. Előfordul, hogy a műfaj előadói próbálnak intellektuális tartalmat is beleszőni a produkciójukba, de ez nálunk nem jellemző. Mi elsősorban a zenélés örömét szeretnénk megosztani a közönségünkkel, és ezt nagyon egyszerű dallamokkal és ritmusokkal próbáljuk meg elérni. A dalszövegeink – még, ha régies stílusban is íródtak – szintén rendkívül egyszerűek. Persze – ha nem hangzik szerénytelenül, hadd írjam le –, egy Cantara koncert valóban különlegesnek számít, de nem csak a ritkán hallható stílusjegyek miatt, hanem azért is, mert mindig igyekszünk látványos színpadot is varázsolni a kedves kis közönségünknek. Sőt, ha tehetjük a környezetet is át szoktuk alakítani, ill. különféle díszítőelemeket is használunk. Tesszük ezt szintén nagyon egyszerű eszközökkel. De visszatérve a gothic műfajhoz: ez a Cantara esetében sokkal szabadabb értelmet nyer, mert nem csak az én elképzeléseim érvényesülnek. Vajna Niki, az énekesnőnk a zenében főleg az újdonságokat keresi, tehát a modern törekvések híve; dobosaink, Baranyi Atti és Szőnyi Zoli metál zenekarokban dobolnak, Földi Tomy-nál – ahogy említettem – a dark wave is meghatározó, de az „alapzenekara”, a Symphony újfent metál stílusban alkot. Mielőtt valaki félreértené, ennek ellenére mi nem vagyunk metál zenekar. És lehet, hogy meg tudnám egyedül is írni az egész műsort, de így, hogy mindenki részt vesz az alkotói folyamatokban, izgalmasabb lesz a "történet".
- Érzékenység, romantika és szenvedély. Ezek túl általános fogalmak, hogy a Cantara „gót” mivoltát meg lehessen ragadni általuk. És annak sajátos világáról sem sokat árulnak el. Ha a Cantarát hallgatom, a gótikus építészetre jellemző felfelé ívelést, a transzcendens érintésének vágyát tapasztalom, de a szó eredeti jelentését tekintve a "barbár", pogány tisztaság és hagyomány is tetten érhető. A kettő összeérhet, de nálad mi a gyökere ezeknek?
- Az alapkoncepciónk az, hogy a dalaink nagy része nem személyes érzésekről szól, hanem az emberiség történelmi-kulturális kibontakozását próbáljuk meg a zenében kifejezni. Ahogy te is jól hallod, ennek két alappillére van: a vallásos áhítat, vagy a különböző népi hagyományok, a meghatározó események és rituálék. Ettől függetlenül nincs tudományos hátterünk, és előre lejegyzett tematikát sem követünk, sőt, az aktuális műsorunk ugyanúgy jön létre, mint bármely másik zenekarnál: a legjobbnak vélt kompozíciókat olyan szempontok szerint helyezzük egymás mellé, amitől a közönség számára valóban élményszerű lehet az előadás.
- Ezek az alappillérek és kifejezésmódok, reflexiók és implicit útmutatások is egyben?
- Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el, hogy a különböző világlátások ütköztetése helyett mi igyekszünk inkább egységet teremteni. A műsorunk egy múzeumi tárlathoz hasonló, a különböző kultúrák és értékek megférnek egymás mellett. Ha valaki, egy előadó szeretne kiállni, pl. az általa fontosnak vélt ideológia mellett, az is helyénvaló, ám legyen, de mi nem szeretnénk még véletlenül sem haragvást szítani, vagy igét terjeszteni. A feladatunk – sok más zenekarhoz hasonlóan – az, hogy tovább örökítsük a zene és a tánc nagyszerűségét, és ezen felül sok érzelmet és életet lehelve a szívekbe adjunk nyugalmat, békességet, örömteli szárnyalást és katarzist a hallgatóinknak.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
