A kilencvenes években személyes kedvencem volt a Collection d'Arnell-Andréa (korábbi írásunk), próbáltam becsempészni a Voodoo repertoárba is, de valahogy nem ragadt meg az emberekben - talán nem annyira parkett-zene ez.
A 80-as évek sötéthullámának zenéje, 1988-ban jelent meg első korongjuk. Tíz stúdióalbumot jegyeznek, olyan nagyszerű előadó mellé tudnám lelkiismerettel odabiggyeszteni, mint a Cocteau Twins, őket ugyan nem, de az 'Andréat sikerült élőben is meghallgatnom a lipcsei városi színházban. A vonósoknak köszönhetően a neoklasszikus vonalat melankolikus zongora és leheletfinom elektronika támogatja, az összhatás egy néhol lebegő, másutt sodró lendületű elégia. A múló idő pillanata, romantikus elvágyódás szólal meg Chloé elragadó tolmácsolásában.
Már rácsodálkozhattunk idén az első hó beborító tisztaságára, talán lesz is még alkalmunk erre, amihez a az idén kitartóbb hallgatás után megjelent lemez, az Another Winter remek hangulati aláfestéssel szolgálhat.
