Halványuló színek. A név – Fading Colours – DeCoy, az énekesnő egyik álmában született. A Tátrában egy nyári éjen, a gyönyörű hegy csúcsát érte el, éppen a naplemente pillanatában. A fény elnyugvásakor a világ különös színekben merül a sötétbe. A napfényben minden a valójában pompázik, ám ilyenkor bűvös módon elhalványul… „Álmokban megtartott világok – ez a kulcs a mi zenénkhez” – mondja DeCoy, aki a Cantores zenei kórusban kezdte pályáját. Azóta is komolyan foglalkozik klasszikus zenével, a Fading Colours önkifejezésének másik alapja. Minden dal álmainak egy-egy története, félelmeinek és vágyainak felszínre jutása.
Különös módon a lipcsei találkozón kevesen voltak kíváncsiak a Fading Colours-ra. Pedig Lengyelországból ők a legismertebb zenekar a műfajban. Lehet, hogy a délutáni időpont miatt, de alig másfélszáz ember ácsoroghatott a Crack of Doom után DeCoy-ékra várakozva. Pedig a koncert igazán csodálatos volt. Talán az egyszerűség és a természetesség az, amitől olyan különlegessé tud válni a Fading Colours színpadi produkciója. A világ már felfigyelt a DM „Clean” feldolgozására, de meggyőződésem, hogy mindez csak a kezdet. Az amerikai és német népszerűség mellett biztos, hogy hamarosan a lengyel zenekart a legnagyobbak között fogják emlegetni.
Tajtékos Lapok: – A Fading Colours a „Black Horse”-val debütált 1995-ben. Azóta már egészen más a felállásotok. Beszélnél nekem mégis egy kicsit a kezdetekről?
Fading Colours: – Néhány évvel ezelőtt történt… Leszek és én a Bruno The Questionable nevű zenekarban játszottunk. Egy napon találkozott Leszek De Coy-al és így a Fading Colours története elkezdődött. Leszek meghallgatta a szólóját egy klasszikus koncerten, odament hozzá és megkérdezte, hogy akarna-e énekelni az együttesében. Emlékszem, hogy pillanatnyilag visszautasította őt. De ő kitartott s így De Coy eldöntötte, hogy kockáztat… Nem kezelték az együttesben való munkát túl komolyan, egy bizonyos pontig. Ezután az együttesünk felvette debütáló albumát a „Black Horse”-t. Az első albumfelvétel után 6 ajánlatot kaptunk német kiadóktól. Kettő közülük nagyon érdekes volt. A Dion Fortune-t választottuk, mert ők ajánlották a legjobb promóciós tervet. Ez a mi egyszerű sztorink.
A Fading Colours-ban kiemelkedő szerep jut De Coy fantasztikus hangjának. Ez természetadta adottság, de emellett képezte is valahol magát?
Kórusban énekelt évekkel ezelőtt. Most, abszolút intuitív. De Coy éneke, mint ahogy a Fading Colours többi „hangszere” sem akadémiailag képzett.
Úgy tűnik, állandón változik a hangzás. Összehasonlítva az albumokat az első és az utolsó között óriási a különbség. A bennetek lejátszódó folyamatok eredménye ez, vagy tudatosan változtattok?
Állandó fejlődés az alap, amire a zenei életünket építettük. A felvételeink teljesen különbözőek, a „Black Horse„-tól a „Time”-ig és az „I’m scared of…” esetében. Fejlődünk, az öntudatunk változik. Non stop ismerkedünk meg átmeneti zenék új stílusaival és mindezek keveréke alkotja a Fading Colours zenéjét. Ez az, amiért a zenénk mindig fejlődik, egyszerűen a személyiségünk változik és a zenei fogékonyságunk is. A következő albumunk mint egy íratlan oldal, bármi megtörténhet.
Honnan az inspirációk a különös, néhol szürreális-álomszerű dalszövegekhez?
Hmmm, a számok De Coy félelmeiről szólnak. Minden szám az ő más felfogásáról szól. A legnagyobb inspiráció a dalszövegekhez kétségtelenül az álmaiból jön. Nagyon szereti az álmokat.
Lemezeiteken közreműködött Broon /ex-Sisters of Mercy/ és Anne Clark. Honnan az ismeretség, pusztán munkakapcsolat vagy ennél több ez?
Leszek néhány évvel ezelőtt találkozott Annával Lengyelországban, amikor ő egy nagy lengyel rock fesztiválon játszott. Nagyra becsülték egymást, és amikor visszatért Angliába elkezdtünk levelezni. Most valódi barátok vagyunk. Ő egy abszolút csodálatos ember, nagyon érzékeny, szerény és emocionális. Mindig nagyon szerettük a zenéjét, és amikor elkezdtünk dolgozni az „I’m scared of…”-on, megkérdeztük, hogy akar-e részt venni az album egyik számában. Megkérdeztük erről, mert a hangja nagyon jól illik az új albumunk atmoszférájához. Az atmoszféra a számok készítése közben valóban brilliáns volt, nagy élvezet volt Annával dolgozni, tényleg. Ami Broon-t illeti az Wolfgang (Dion Fortune)ötlete volt. Megkérdezte Broon-t, csinálna-e egy remixet a „Lie”-ból a „Time” EP-hez. Amikor a munka befejeződött, nagyon boldogok voltunk a hatás miatt, így megint megkérdeztük, hogy megcsinálná-e a remixét az „In this garden of mine”-nak az „I’m scared of…”-hoz. Épp most küldtem neki egy DAT-ot. Az eredmény megtalálható az új albumon.
Óriási sikere volt a Depeche Mode-tól feldolgozott „Clean” átdolgozásnak. Olvastam a Morbus Kitahara remixekről is. Milyen hasonló jellegű terveitek vannak a jövőben?
Jelen pillanatban nincs feldolgozásokra időnk, mert most az új albumot vesszük fel. A jövőben minden lehetséges…
Koncerteteken Lipcsében látványos videovetítés festette alá a zenét…
Ez a mi produkciónk. Nem túl gyakran játszunk, így minden koncertre speciális vizuális beállítással készülhetünk. Most van video-projektorunk és vannak pszichedelikus festményeink is.
Németországtól az USA-ig rendkívül népszerű a zenekar. Hogyan fogad titeket a lengyel publikum? Nálatok is megfigyelhető az elektronikus hangzás népszerűsödése a műfajon belül? Kiket tartotok ebben irányadónak?
Lengyelországban jó a hírnevünk, de nem vagyunk nagyon híresek. Nagyon népszerűek vagyunk a gothic és elektronikus zene rajongói között. Szerintem a gothic zene meg fog állni/ mozdulatlan marad, és a dark-wave, főleg a dark-elektro még nagyobb teret fog hódítani. Németországban ennek a fajta zenének rengeteg rajongója van. Mi szeretjük ezt a fajta zenét, de a kedvenceink: a DM, Anne Clark, Juno Reactor, Deine Lakaien, Patti Smith és a Clan of Xymox.
Olvastam a Techno Party c. magazinotokról. Végezetül bemutatnád pár szóban ezt a kiadványt?
Ez egy nagyon népszerű rádióműsor és magazin Lengyelországban. Mindenféle elektronikus zenékről írnak, mint az elektro, a pop, industrial, trans, house, techno. Leszek ennek a magazinnak a szerkesztője. Úgy gondolom, az újság egyre több és több olvasót talál meg…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
