A popvilágban kevés olyan ember akad, mint Artaud Franzmann a G.O.D énekese. A ’90-es évek elején az együttes megalakulásakor jelentette ki, hogy 7 év alatt 7 albumot (rajtuk 7 számmal) jelentet meg, majd feloszlatja együttesét.
A misztikus 7-es szám, melynek 3-szorosa a tradíció szerint a tökéletesség elérhetetlen misztikája. A G.O.D felállása amolyan Sisters of Mercy-s, „egy ember és az ő dobgépe”, de stílusában nem annak másolata. Inkább nevezhető a nagy előd, a Fields of the Nephilim előtti hódolatnak az, ami Artaud művészete, s ez jól megfigyelhető a bookletek különböző szabadkőműves ábrázolásaiban is. Ami kiemeli a „Sisters of the Nephilim-kópiás” csapatok sorából, az a sokszínűség, mely a táncos gitár-rocktól a dark-szintin keresztül az egyszerű zongorakíséretes számokig megtalálható az albumokon. Míg az egymásra tematikusan épülő lemezek mindegyike más-más stílusjegyet hordoz, újra meg újra előkerül az „Elveszettek” témája. Istenek, sámánizmus, okkult szimbólumok. Hogy a 7. Album a „Paradise” a Gyönyörök Kertjébe juttatta volna Artaudot, az kétséges. Alátámasztja ezt új együttesének névválasztása is: ChaosGod.
„Mi vagyunk az Elveszettek közt a Legutolsók”
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
