Chuck Palahniuk legfrissebb – angolul 2011-ben megjelent – regényét tartja kezében az olvasó. A Harcosok klubjának szerzője ezúttal sem kímél senkit és semmit: a Kárhozott főhőse, Maddy Spencer, a tizenhárom éves, halott, kövér kislány a pokol tájain bolyong a Nulladik óra című film szereplőire feltűnően emlékeztető kis csapatával, s közben a Sátánhoz címzett meséjében osztja az élőket és a holtakat, boldog-boldogtalant. Lassan visszatérnek az emlékei arról, hogyan halhatott meg, s igyekszik kitalálni, milyen „élet” is vár rá a halál után. A Dante és Swift nyomdokaiban járó, fergeteges palahniuki szatíra célpontja az immár szokásos kulturális visszásságok mellett ezúttal az elbizakodott hit – önmagunkban –, melyet Maddynek is fel kell adnia, ha beleszólást szeretne saját sorsa alakulásába, és vissza akar térni evilági szeretteihez. Ehhez azonban nem kisebb ellenféllel kell szembenéznie, mint magával a Sátánnal... „Halottnak lenni annyi, mint csomagok nélkül utazni. "Halott-halottnak lenni állandó, huszonnégy órás, egész hetes, egy évben háromszázhatvanöt napig tartó, örökkön-örökre szóló elfoglaltság… Ne akard tudni, milyen érzés, mikor az emberből az összes vért kipumpálják. Még az is lehet, hogy nem kellett volna elmondanom, hogy halott vagyok, mert most biztosan sokkal, de sokkal felsőrendűbbnek érzed magad..."
Chuck Palahniuk: Kárhozott
2013. 08. 07. - 12:01 | © szerzőség: Gelka