A gótikus írás

Midőn Nagy Károly frank király (ur.768-814) uralomra került, elsősorban a központi hatalom megszilárdítására törekedett. Megfékezte a főurakat és a rablólovagokat, majd belátva, hogy a kormányzáshoz nélkülözhetetlenek az írástudó hivatalnokok, külföldről tudósként tisztelt férfiakat hívott meg, és segítségükkel iskolákat létesített. A külföldiek közül egy angol szerzetes, Alkuin volt a legfelkészültebb, aki 781-ben érkezett Nagy Károly hívására Tours-ba. Alkuin történelmi érdeme lett a később karoling minuszkulának elnevezett új betűforma kialakítása. A karoling korszakban (már jóval a gótika kialakulása előtt) jelentkeznek a későbbi gótikus írás jellegzetességei. Az írás kerek hajlásai csúcsívessé formálódnak, a betűk és a sorok közel kerülnek egymáshoz, a szóképek és sorok alkotta szövegtükör a könyvek lapjain dekoratív hatású csúcsíves elemekből alkotott mustraként hat, a szöveg olvasása mind nehezebbé válik.

A gótikus írás eredetének kérdése körül hosszú és igen eltérő véleményekre vezető viták folytak. Volt olyan kísérlet, hogy az elnevezésből kiindulva a gótokkal hozzák valaminő összefüggésbe, ez azonban teljesen meddő próbálkozás volt – a gótikus írás első jelentkezésének idejét évszázadok választják el a gótok utolsó történeti szereplésétől. Az elnevezésnek különben is csak annyi köze van a gótokhoz, mint magának a gótikus művészetnek, a gótikus kornak. A gótikus jelző használata Vasari nevéhez fűződik, aki a reneszánszt megelőző korok barbár szabálytalanságát, rendetlen ízlését ostorozva nevezte el ezt az írást a gótok művének (olaszul gotico: barbár). A valóság tehát az, hogy szinte három emberöltővel már előbb, mintahogyan az első csúcsívek a templomok és kastélyok falaiból kibontakoztak a gótikus betűt már használni kezdték. Sokfajta eredetkutatás feltevése ellenében leginkább az a megállapítás állja meg a helyét, mely szerint nem egy új írásfajta született, hanem a gótikus írás nem más, mint a karoling minuszkulának egy változott formában továbbélése.

Mivel a kontinensen a legrégibb gótikus emlékek Normandiából kerültek elő, az új betű szülőhazájának ezt a francia tartományt tekintették. Ez a nézet azonban azért nem válhatott mérvadóvá, mert figyelmen kívül hagyta a XI. századvégi angliai emlékanyagot. Azokban az eskünyilatkozatokban, melyeket a canterburry érsek az alája rendelt püspökökkel szentelésük előtt megíratott, egészen félreismerhetetlen gótikus írásokkal találkozunk. Ezek a cartulák az 1070-es évektől az 1100-as évek elejéig tartanak. Ez a számos adattal bizonyítható tény azt mutatja, hogy a gótikus írás keletkezési helye a Hastings-utáni Anglia. Elterjedésének elsődleges helye azonban aligha lehetett más, mint Párizs, mely ekkor kezdett a „stúdiumok anyjának” méltóságára emelkedni. A párizsi egyetem nagy hatása könnyen érthetővé teszi, hogy a gótikus írás a párizsjáró diákok révén mihamar egész Európában elterjedt.

A XV.század derekán, amikor Gutenberg sajtóprése alól kikerültek a legelső nyomtatott ívek, még Európa-szerte a gót betűs írás volt az elterjedtebb és sűrűbben használt betűfajta. A későbbiekben teret hódít az antikva. Előbb olyan tendenciák jelentkeztek, hogy az egyházi műveket gót betűkkel nyomtatják, a világi tárgyú kiadványok területéről viszont az antikvát kedvelő humanista szerzők igyekeztek kiszorítani a gót betűt. A két írásfajta versenyében a magyarság is érdekelt; az 1550-es évekig felváltva hol antikvával, hol a gót betű valamelyik változatával nyomtatták a magyar nyelvű műveket. A XII. századi Magyarország scriptorai tehát nyilván két irányzat küzdelmei között élhettek. Egyik volt a bizonyára a párizsi magyar diákokkal korán hozzánk érkező gótikus írásforma, a másik a régi hazai, természetesen karoling hagyomány. Könyvírásos emlékeink paleográfiai vizsgálata, különösen a nyelvemlékeké, teljes egészükben még várat magára. A magyar gótikus írások között azonban mégis megállapítható egy olyan típus, mely a német és cseh emlékek betűjénél kevésbé szögletes és nagyjából az olaszbasztardra emlékeztet, de annál valamivel nehézkesebb. Erre példaként a Bécsi-, de még inkább a Müncheni kódexet hozhatjuk. Ez az „olaszos” íráshagyomány különben már a Mária-siralommal kezdődik és a csaknem két évszázaddal későbbi Birk kódexben is erősen kifejezésre jut.