Hársfa

Ó, régi hárs, vurágos forrón érett,
A nagy világból hozzád visszatérek
Fáradtan, rajtam élete, száz gondja,
Tüdőm suttog hűsöd szomjúhozza.
Az ágak közt méhrajok lakomáznak.
A nap ragyog. Az egek kéken szállnak.
Oly bölcs itt minden, dicsői, földön-égen,
Mint egykor volt, elszállt korokban, régen,
Midőn, míg sűrű lombok árnya lengett,
Alattuk Pán víg muzsikája zengett.
(Krklec, Gustav: Hársfa )

Latin név: Tilia cordata
Népies nevek: kislevelű hárs, hárs, száldokfa

Osztály: Kétszikűek (Dicotyledonopsida)
Rend: Mályvavirágúak (Malvales)
Család: Hársfafélék (Tiliaceae)

Hegy- és dombvidékeink erdeiben, kiegyenlített hőmérsékletű északi hegyoldalakon él. A Kárpát-medencében jellegzetes elegyfa a gyertyános-tölgyesekben és az ártéri ligeterdőkben, valamint a sziklás, törmelékes előhelyeken gyakori. Levelének fonákán az érzugokban vörös szőrzet található. Levelei szíves vállúak, kihegyezettek. Virágai álernyőben nyílnak, termése kicsiny toktermés. Június – július hónapban virágzik. Díszfaként parkokba, fasorokba, utcafásításra használják.

Illóolaj, nyálka, izzasztó hatású glikozid, heszperidin, cserzőanyag, szaponin, cukor. Illóolajának fő alkotórésze a farnezol.

Virágzata értékes gyógyszer. Már a középkori füveskönyvekben is említik a Tilia-virágot izzasztó hatása miatt. Forrázatát idült hörghurut, köhögés ellen, gyomor, és idegerősítő teaként használják. Teája jó vértisztító hatású, enyhe szívműködés-serkentő. Külsőleg alkalmazható bőrápolószerként is. Fájának száraz lepárlásával állítják elő a hársfaszenet, amit felfúvódás ellen bélfertőtlenítőként használnak. A hársfaszén a fogpornak is egyik alkotórésze.

Fája kiválóan munkálható, a román és gót faszobrok nagy részét hársfából faragták. A nagycenki hársfasor történelmi nevezetességű, mintegy 2300 méter hosszú és negyven méter széles sétány két oldalán egykor 645 kislevelű hárs állt, mára számuk 460-ra csökkent.
A ránk maradt hagyományok szerint a vágyakozás, a dal és a szerelem jelképe. A hársfa nagy megtiszteltetésben részesül, ha
Kheirón a híres orvos és jós munkásságáért kiérdemelte a Philüra , a hársfa fia nevet. Egykor hársfadarabokból jósoltak, és hársfaháncsra rótták a pelazg írást.
A szlávok szent növénye, tisztelete megmaradt a kereszténység felvétele után is. Kraszopaninak, a szerelem istennőjének ajánlották fel a fáját. Egykor a szlávok élete a szent hársfaligetekben zajlott, itt tartották a fontos tanácskozásokat, szertartásokat.
Számos város és földrajzi elnevezés utal a hársra, például Berlin híres útja az Unter den Linden, azaz a Hársak alatt. Neve onnan származik, hogy egykor hárssort ültettek azon az úton, ami a királyi vadászerdőkbe vezetett.
László Gyula említi egyik munkájában, hogy az erdei csereiszek a halott emlékére hársfabotot vágtak le, és azzal úgy bántak, mintha élő lenne. A csuvasok a hársbábúkat fürdetik, becézgetik, használati tárgyakat készítenek azoknak. Így igyekeznek enyhíteni az elhunyt hiánya miatti fájdalmunkat.
A hárs Freya szent fája, egyben a szeretet és a dal szimbóluma. Kilombosodása a tavaszt, a természet megújulását jelzi. A germánok azért is tartották a törzsi gyűléseket a hársligetekben, mert azt hitték, nem csap bele a villám. Híres fa a német uralkodóház hársfája is, amit állítólag I. Vilmos idejében ültetett egy cigányasszony. A hárs először 1871-ben, a német császárság kikiáltásakor virágzott, évről-évre dúsabb lombot hozott, egészen 1914-ig. Ekkor betegség támadta meg, 1918-ban száradt ki a háború elvesztését és a dinasztia bukását megelőző nyáron.
A füldi szerelemnek a fű, a fa és a virág kedvelt költői szimbóluma. A német lovagi Minne-dalokban ez a hárs.