Mint arról honlapunk neve is árulkodik, nem kifejezetten az industrial és EBM zenékre szakosodtunk. Azért rendre igyekszünk a fent említett műfaj eseményeiről hírt adni, fotókkal rövid recenziókkal beszámolni a honi történésekről. Nagyban köszönhető, hogy van miről, a Black Head Agency-nek, aki már a Front 242-t is elhozta, de nagyot szólt a nyári csendben a Front Line Assembly - Leaether Strip kombó is. A legnagyobb durranás azonban úgy gondolom az a háromnapos rendezvény volt, ami a múlt hónap végén március 24-25-26-án a Dürer kertben került megrendezésre; a műfaj színe javát felvonultatva 15 zenekart hazánkba csalogatva.
Ilyen „vállalkozás” példátlan nemcsak Magyarországon, de a régióban is. Lehetőségem ugyan csak a harmadik napon volt megjelenni, de az első napon (ekkor színpadra a Signal Aout 42, Vomito Negro, A Split-Second, Suicide Commando lépett) részt vett fotósunk, alább néhány felvezető sora képei elé:
„Industrial Boom. A Dürer Kert adott otthont egy olyan kimagasló három napos rendezvénynek, melynek keretein belül a műfaj számos elismert képviselője látogatott el hazánkba. Nem vagyok a műfaj mély ismerője, a kíváncsiság vezérelt, amikor úgy döntöttem, részt veszek az eseményen. Melyik napra is menjek? Néztem sokat a programot, mind a hármon voltak csábító, ismerősen csengő nevek. Úgy döntöttem az első napra váltok jegyet. Fantasztikus koncertekben volt részem. Mind a négy zenekar kimagasló teljesítményt nyújtott. A felejthetetlen estéért elismeréssel adózom nekik, és a kiváló szervezésnek. Lehet, hogy egy kép többet mond, mint száz szó? Meglehet, igyekeztem elcsípni a hangulatot.”
A hírek szerint a csütörtöki dátumhoz képest elegen voltak kíváncsiak a bandákra, hálás közönség előtt zúztak a bandák. Én szintúgy masszív jelenlétet tapasztaltam a Klinik-McCarthy húzónevekkel tűzdelt szombaton. A műfaj honi oldala (Machinemusic.hu) minden bizonnyal szakértő kritikákat közöl majd kivesézve a fellépőket, én nem mernék ilyesmire vállalkozni. Annak idején az Armageddon Dildos-t nagyon csíptem a Pecsában, így kicsit fájt a szívem, de a Klinikhez még sosem volt szerencsém – leginkább erre vártam hát. Az 1982-ben alakult formáció megérdemli, hogy az ipari színtér egyik toposzaként tartsák számon őket. A személytelenség (gézekbe tekert múmiaszerű álarc), és a hosszú fekete bőrkabát minden” ráncot” eltakart, ami maradt az Dirk Ivens kegyetlen vokálja, a tűpontos dobgépek és nyers sebészi elektronika. Már ez elég egy estére, de ez esetben McCarthy is hozzátett jópár lapáttal. Bevallom, fogalmam sem volt eddig arról, kik azok a KLOQ, de szerencse, hogy annak idején együtt deszkáztak és lógtak McCarthy-val (Nitzer Ebb, Fixmer/McCarthy). Lehet, hogy önállóan kevésbé tudott volna megfogni, de a „Hang” kerekre szabta koncertet, ez így együtt tényleg ült minden pontján, remélem lesz alkalmam még Őket látni-hallani.
Sok sikert kívánok a szervezőknek a továbbiakban, ez így kalapemelős történet volt, bízom benne, hogy a kitartás bővülő bázisát tudja kialakítani ennek az izgalmas zenei műfajnak.
Gabor (1-24) és Valovics Tímea fotói
Oldalak
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni