A 25/4 elnevezésű zenerendezvény főszervezőjével, Hricsovinyi Tamás basszusgitárossal beszélgettünk – többek között – az underground-siker mibenlétéről és a valaha készült leggyilkosabb népdalfeldolgozásról.
- A 25/4 egy „születésnapi” est, egy negyedszázados zenei pályafutásról ad számot az a négy együttes/formáció, amikben játszottál, vagy: közöd volt hozzájuk. Olyasmi rendezvényre gondoljunk, mint amiket a valamilyen jubileumukat ünneplő zenekarok manapság tartanak?
: - Abban az értelemben, hogy az elmúlt 25 évre tekint vissza az ez idő alatt közösen megalkotott dalokkal, teljesen hagyományos jubileumi koncert. Abban sem lóg ki a sorból, hogy azok az emberek zenélnek az esten, akik ebben az időszakban valameddig együtt zenéltek. Talán abban nem szokványos, hogy az underground színben nem nagyon szoktak eljutni idáig az előadók. Általában sokkal hamarabb abbahagyják az idetartozók a zenélést, mintsem megérjék a 25 évet.
- Te vagy a 25/4 főszervezője. Macerás volt összehozni a volt zenésztársakat?
- Igen és nem. A legtöbb résztvevő nagyon szívesen vállalta a fellépést. Az bizonyult inkább nehezebbnek, hogy ennyi embernek kellett alkalmas próbaidőpontokat találjunk.
- Milyen a viszony köztetek?
- Változó, hiszen voltak, akikkel folyamatosan kapcsolatban álltunk (például ma is egy zenekarban zenélünk), másokat meg egy picit keresgélni kellett, mert ritkábban beszéltünk az évek során. De szerintem mindenkivel normális a kapcsolat. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem állt volna össze a produkció.
- Töller Andrást, a Nulladik Változat mostani basszusgitárosát hiányolom. Nem fér meg két basszeros egy csárdában?
- Ennek röviden annyi a magyarázata, hogy ez a rendezvény körém szerveződött. Azokat kerestem meg, akikkel együtt zenéltem. Bandival meg (mivel egyfajta hangszeren játszunk) sohasem voltunk egy zenekarban. De alkotó tagja a rendezvénynek, ő készítette a koncert flájerét.
- Tinédzserként kezdtetek muzsikálni, ma már a negyven-pluszos korosztályhoz tartoztok. Család, munka – a napi taposómalom, alig nyílik lehetőség mellette bármire. Egyrészt: a Madrass és a Nulladik Változat koncertekre járókat nézve veletek korosodott-e a közönség, vagy „ifjú szívekben éltek”? Másrészt: egyáltalán kikre számítasz, hogy ott lesznek a szeánszon? Az egykori, „megemberesedett” hívek, vagy a mostani, új, fiatal rajongók?
- Ezt majd meglátjuk a koncerten. Remélem, mindegyik korosztályból jönnek. A Nulladik Változat koncertjein váltotta magát vagy három nemzedék. A Madrass-ra, úgy látom, eléggé különféle korú és hátterű emberek kíváncsiak. Egyelőre részint persze ismerősök és azok, akik a tagok eddigi produkcióira is nyitottak voltak. Az internet visszajelzései viszont teljesen vegyesek ebből a szempontból. Időnként olyan hallgatók is előkerülnek, akiknél teljesen tanácstalan vagyok, honnan hallottak rólunk.
- A Kert, a Nulladik Változat és a Madrass is szubkulturális zenét képvisel. Van-e átfedés a közönség között, tudják-e, hogy „közötök van” egymáshoz?
- Erre hagyományosan az a válasz Magyarországon: nem vagyunk olyan sokan, hogy ne ismernénk egymást.
- Nyilván egy underground szubkultúrában mozgó zenészt nem a megélhetés, nem a pénz motivál, itt más útjai vannak az érvényesülésnek, mint a tehetségkutató műsorokban való szereplés, hanem, talán, a megnyilvánulás örömre. Szerinted?
- Ezen utoljára nagyjából 20 éve gondolkodtam el. Ma azt gondolom, örülök, hogy nem ebből kell megélnem. Nyilván kicsit irigylem azokat, akik a saját zenéiket játszva érték el az érvényesülést anyagi és erkölcsi értelemben, de végtelenül sajnálom azokat, akik erkölcsi értelemben kénytelenek feladni mindent az anyagi érvényesülés miatt.
- Egy időben Budapesten és vidéken is sorra nyíltak a zenés klubok, amik fellépési lehetőségeket biztosítottak. Szinte minden közepesebb méretű városban, annál nagyobban meg pláne működött egy ilyen. Aztán sorra megszűntek, alig maradt néhány. Most mi a helyzet? A party-kultúra mellett nyílik-e lehetőség klubokban koncertezni?
- Nem tartozunk a sokat koncertező zenekarok közé. Olyan életkorban vagyunk, amikor az ember már nem érzi feltétlenül szükségesnek, hogy hetente színpadra álljon bárhol és bármilyen körülmények közepette. Ebből adódóan, hogy milyen a jelenlegi koncertezési lehetőség, nem is tudom megmondani (vagy nem biztos, hogy a véleményem adekvát). Azt látom, hogy van néhány hely, ahova járnak a fiatalok, mert az a trendi. A többi helyre meg nem járnak, mert azok meg nem trendik. És a trendi helyek, az internet meg a tévéműsorok pedig ellehetetlenítik a zenélést és a zenehallgatást sokak számára. A koncertezés meg jóval nehezebb egy mai fiatal zenekar számára, mint nekünk volt a kilencvenes évek elején.
- Emlékszel arra, mi volt az a momentum, ami miatt zenélni kezdtél? Miért a basszusgitárra esett a választásod?
- Zenei általánosba jártam. Nyolcéves koromtól 14 éves koromig hegedültem, de aztán azt abbahagytam fiatalkori dacból. 18 évesen talán ösztönből kezdtem el pont basszusgitározni, valahogy mindig erre figyeltem a legjobban akkoriban a koncerteken. Tetszett a basszusgitár zenekart összetartó ereje és mély hangja! Gimnázium utolsó évében már tervezgettem a zenekar-alapítást, úgy, hogy akkor még nem is tudtam gitározni. Aztán Ercsiben, a laktanyában együtt katonáskodtunk Fenes Tibivel és Puskinnal (Puskás Tiborral), meg még két másik sráccal (Gavodi Zoli, Gönczi Peti), és mit tesz Isten, pont egy basszusgitáros hiányzott nekik egy induló zenekarhoz. Én ott, a laktanyában tanultam meg a basszusgitár alapjait, gyakorlatilag két fellépés között.
- Zenei utadon a Nulladikot a Madrass követte. Hogyan jellemeznéd az együttesed?
- A Madrass zeneileg egy olyan produkció, amilyenben én régóta szerettem volna részt venni. Komplex zenei élmény, amiben azok a stílusok keverednek, melyek számomra nagyon kedvesek. Hangzásában és dinamikájában alapvetően rock, ritmikailag összetett, erős a folkhatás, és a zene „tetején” kellemes fűszerként jelenik meg a váltott férfi és női ének, valamint a szóló szerepet játszó hegedű. Röviden, jól érzem magam benne.
- Két éve jelent meg a Madrass Vihar után című debütáló albuma. Készül-e folytatás?
- Igen, nagyjából egy hónapja vettünk fel egy főként népdaleldolgozásokat tartalmazó négyszámos EP-t. Remélem, a közeljövőben elkészül a keverés, és utána meg is tudjuk jelentetni. Annyi bizonyos, hogy Hulljatok levelek lesz a címe, és a címadó dal talán a leggyilkosabb feldolgozás, amit ismerek ezzel a népdallal kapcsolatban.
- Mekkora érdeklődést remélsz a 25/4 kapcsán?
- Nézőszámot nyilván nem tudok, és nem is akarok mondani. Bízom benne, hogy sokan jönnek, és akik ott lesznek, egy különleges koncertet látnak-hallanak, amin a zenészek is jól érzik magukat.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
