A hajnali Hollónak Papjai ne károgják, ne átkozzák tovább halálos feketén az öröm fiait. Testvér ne légyen az, akit a zsarnok szabadnak nevez - ne húzzon korlátot, tetőt se rakjon ő. Ne kapjon szűz nevet a hervadt szentséges ledér, ki csak sóvárog s nem cselekedik! Mert szent mind, ami él. (William Blake: A szabadság éneke, részlet)
Az Elegy „Zene és Kultúra” c. sorozatában a Faith & the Muse tagjait – William Faith és Monica Richards házaspárt – követően most egy másik mitikus párost próbálunk meg bemutatni, akik az amerikai death-rock vonal jelentős képviselői közé tartoznak. Ők a Mephisto Walz. Egy fantasztikus új anyaggal, az Immersion-nal kerültek újra előtérbe. Az Immersion jelentése: „megmerítkezés / vízben megmerülés”. A Mephisto az egyik legrégebben létező gothic együttes, akik még mindig aktívan működnek. Most Bari-Bari és Christianna házaspárral beszélgetünk, akik a banda tartópilléreit képezik. Tulajdonképpen a Mephisto-nak ők a stabil tagjai. Megkértük őket, hogy beszéljenek nekünk (egy kicsit) a jelenről és (többet) a jövőről.
Elegy: – Mi történt az 1995 óta eltelt időszakban, hiszen 1995-ben jelent meg utoljára lemezetek Thalia címmel, majd most az új album, az Immersion 1999-ben?
Bari-Bari/BB/: – Néhány koncertet adtunk Mexikóban, Belgiumban, Spanyolországban és itt, az Egyesült Államokban. Kiadtunk közben két kislemezt, aztán egy új válogatás-albumon szerepeltünk, címe: Mosaique, és a Discordia lemeztársaság adta ki. A családi életben is vannak események, Christianná-val a második fiunk születését várjuk. Emellett még létrehoztunk egy saját stúdiót, az „Immersion” már itt lett felvéve, igaz a lemez elkészítése 2–2,5 évet vett igénybe.
Az Immersion album egésze William Blake verseire épül. Hogyan született ez az ötlet, hogy ezen versszövegeket adaptáljátok a zenétekhez?
Az volt a kiinduló ok, hogy néhány Blake vers olyannyira illett az új albumunk dalaihoz, hogy ez volt a legmegfelelőbb lehetőség. De volt olyan is, amikor teljesen alapul vehettük a mi saját szövegeinkhez, pl. a „The Tyger” /A Tigris / c. szám a Tyger, Tyger /Tigris, tigris / vers alapján készült, vagy a "Falcon to the Falconer" /Sólyom a solymászhoz / refrénje az Eternity /Örökkévalóság / alapján.
Christiana /Ch/: – Ez az album úgy foglalható össze a leghitelesebben, hogy semmi mást nem tettünk, mint szép zenét készítettünk mintegy válaszként a szép versekre. Mintegy tucatnyi más művész inspirál, van hatással rám és Barira, és nekem van is egy személyesen összeállított gyűjteményem, mely meséket és gyerekeknek szóló történeteket tartalmaz. Mindezek valóban nagy hatással voltak rám, és a számos szövegeimben is visszaköszönnek ezek néhol.
Az „Immersion” szövegei igazán figyelemre méltóak lettek. Magatokat ezek szerint puritánnak, a hagyományok őrzőinek tartjátok egy olyan zenei környezetben, melyben az elektro és ipari hatások dominanciája érzékelhető?
BB: – Nos, számomra a puritán /vagy purista / szó jelentése azt sugallja, ha valaki lebecsül, lebecsmérel minden új vagy modern dolgot, és ez számomra nem pártolandó. Úgy gondolom, hogy mi ebben a gothic / death-rock világban már hosszabb ideje mozgunk, mint a többi együttes többsége, és nem foglalkozunk a feloszlás vagy befejezés gondolatával, bár ugyanakkor kissé elégedetlenek vagyunk azokkal az emberekkel, akik a lemezeinket vásárolják, bár ez biztos furcsának hangzik így a számodra. Keveset koncertezünk, nincs mögöttünk multinacionális kiadó, úgy vélem, ezt az egészet leginkább saját magunkért tesszük. Nagyon jó, hogy még őszintén tudunk örülni az olyan „apró csodák”-nak, mint egy dal megszületése, de azért elég sok minden már rutinszerűen történik.
Figyelembe véve azt, hogy a gothic mozgalom népszerűsödésével és terjedésével párhuzamosan a ti népszerűségetek is megugrott az utóbbi években, gondolod, hogy ez az irányzat továbbra is képes lesz arra, hogy underground-alternatív maradjon?
Mindenképpen hatással volt erre a zenére is a pénz, félő, hogy itt is üzlet lesz a zene, de hát ezt nem lehet nem észrevenni.
Hogyan jellemeznéd az ún. „Christian Death család”-ot?
Nem is igazán értem a kérdést, ez ebben a formában nem jelent semmit nekem. Ha a múltra tekintek, és azt mondom, hogy Rozz Williams volt az anya, Valor pedig a hűtlen apa, akkor mi voltunk az ő kisunokáik… Valami effajta metaforára gondoltál válaszként?
Őszintén, tudnál-e pár szót mondani Rozz Williams-ről /a szerkesztő megjegyzése: a Mephisto Walz megalakulása előtt Bari-Bari Rozz-zal együtt dolgozott/
Ch: – Bár ez a kérdés inkább Bari-nak szólna, én mégis azzal válaszolnék, hogy annak ellenére, amilyen képet kifelé mutatott magáról Rozz, illetve amilyen véleményt mások kialakítottak róla, ő számomra egy nagyon vidám, de különös fiú volt, „vicces mint a pokol”, és valóban örülök annak, hogy ilyennek ismertem meg őt, és hogy így beszélhetek róla…
Bari, mi a véleményed a volt tagtársról, William Faith-ről és együtteséről, a Faith & the Muse-ról?
BB: – Nem hallgatok túl sok gothic zenét, ezért aztán nem is tudok nagyon véleményt mondani… Ha hallgatnék gothic zenei dolgokat, akkor azokat bizonyára valahol hasonlónak érezném a Mephisto-hoz, a Mephisto leszármazottait hallanám bennük, akik ugyanonnan indultak, de aztán más irányokban tértek el, ami szerintem egy nagyon jó kezdetnek értékelhető. Azonban nem igazán hallgatom mások zenéit csak azért, hogy megkritizáljam.
Tudnál pár szót mondani nekünk a Madonna Tribute albumról, amely kiadótok, a Cleopatra gondozásában jelent meg, és amelyen ti is szerepeltek egy dallal?
A kezdeti tervezgetések idején mi a – híressé vált – Frozen /Fagyott/ c. számot szerettük volna választani, de azt már a Gene Loves Jezebel lefoglalta előttünk, és nagy nehezen végül egyetlen olyan számot találtunk, melyet megfelelőnek és eljátszhatónak találtunk, ennek cím: Skin /Bőr/. Ez egy elég szenvedélyes szám. Egyébként ebből hallható egy kivonat a mi Internet oldalunkon is.
De azt lehet mondani szerintem, hogy az a Madonna Tribute inkább egy paródia, mint valódi tiszteletadás Madonnának, nem?
A Cleopatra-nál ez a projekt valóban egy tiszteletadásként indult, de sok részt vevő együttes humorosan fogta meg a dalokat, bohózatként adták elő saját verziójukat, pl. gondolok itt a „Like a Virgin… hú!” refrénre, és egyéb komikus elemeket is lehetne sorolni. Mi nem akartuk elítélni Madonnát, megpróbáltuk eljátszani a számát a mi előadásmódunkban, a mi felfogásunk szerint, mely természetesen más szemszögből közelít, mint az eredeti verzió. És megkíséreltük a lehető legjobbat kihozni magunkból.
A múltban több hasonló Tribute albumon is közreműködtetek, pl. Iggy Pop, a Rolling Stones vagy Siouxsie & the Banshees… Melyik lesz a következő ilyen típusú lemez?
Christianna nagyon szeretné Prince-t, a magam részéről viszont gondolni sem akarok rá. Talán a Soft-Cell vagy valami ehhez hasonló érdekelne engem is. Ha még két Tribute számot összehozunk, akkor lesz egy saját teljes albumunk a Tribute számainkból.
Most, hogy már nyugodt családi életet is éltek, kevesebb alkalmatok nyílik az európai turnézásra. Hogyan befolyásolja ez a kétszemélyes felállás a koncerteiteket, amikor több zenészre van szükség?
Jelenleg nem igazán játszunk gyakran élőben, és a jövőben sem szeretném ezt nagyon sűríteni, de mindenesetre az igaz, hogy két ember nem tud egy koncertet problémamentesen megoldani. Ezért általában 1-2 vendégzenészt hívunk a színpadi fellépésekhez. Most folynak a tárgyalások, hogy a lipcsei fesztiválon fellépjünk, de egyelőre még nem biztos semmi…
A koncertek mellett mik még a Mephisto Walz jövőbeli tervei?
Mivel a stúdiónk most már tökéletesen működik, itt szeretnénk eltölteni még több időt. Több régi számot újra elővettem, újrakevertem, mostanra 4-5 eddig kiadatlan számot sikerült összehozni, melyet – terveink szerint – Mephisto Walz – /Early Releases / Korai felvételek 85-88 címmel szeretnénk megjelentetni. Másrészt elkezdünk a közeljövőben dolgozni az új albumon is, melynek elkészítése legalább 1 évet fog igénybe venni. Szeretnénk találni egy nagyobb v. jelentősebb kiadót is, de kizárólag olyan jöhet szóba, akit kifejezetten mi érdeklünk, aki kifejezetten minket, a mi zenénket akarja, mivel azért eddig már letettünk annyit az asztalra, és sikerült kiépítenünk egy stabil pozíciót, megvan a megfelelő hátterünk és múltunk ebben a zenei vonalban. Nos, tehát, ezek a terveink. Majd meglátjuk.
Stéphane Leguay / Elegy
Fordította Váradi Eszter
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
