(Fiktív-Csan-Buddhizmus)
Fen-Suhan nyula
Fen-Suhant, a vén remetét (aki már réges-rég egy barlangban élt)
egy remetének öltözött, érett leány: Nem-Sem-Csi kereste fel.
Sokáig ültek egymással szemben szótlanul, majd Nem-Sem-Csi ezt kérdezte:
- „Mi a Bölcsesség?”…
- „Ha a telihold kagylóhéjban él” – felelte (sugározta) a remete,
s mintha nem is sejtené látogatója álruháját, tovább hallgatta azt…
- „Mit cselekszik a Bölcsesség?” – kérdezte Nem-Sem-CSi.
- „A telihold megtermékenyíti a nyulat” – válaszolta a bölcs.
---- . . . ------, ,- . . . . . --- ---- !!!!! --- . . . --- --
- „Hát íme nyúl vagyok!” – „világosodott” meg Nem-Sem-Csi.
- „Ruhád többé nem álruha, lettél Tanom első Nyula”
- szólott (hazudott) a vén (nagyon)-Fen-Suhan, s magánál tartotta a leányt.
(S ez, valóban „Nem-Sem-Csi”…)
*
Vu Dong kardja
Vu-Dong Tanító, aki éles elméjéről és kiszámíthatatlan természetéről volt ismert, ezt kérdezte tanítványaitól:
- „Láthatatlan kardom mindeddig melykőtök hajszálát nyeste Semmivé?”
– Tu-Fa szerzetes nyájaskodva hajladozott: „ó, bölcs Vu-Dong, hisz tudod, hogy elmém gazos kertjét Te kaszálod rég…”
- „Khá!!!” – ordított rá elutasítóan Vu-Dong…
- Ekkor a hallgatag Jünt-Ment lépett elő, s borotvált fejére ezt írta: „Légy”,
majd légycsapójával néhányszor a saját fejbúbjára suhintott, s hátat-fordítva távozott…
- Vu-Dong fölkacagott, és így szólt: „Jünt-Ment-ben nem csalódtam, - Ő mától már nem tanítvány… – aki értette, menjen vele.”
---- ----- --- - ----- --- -------- ---
- „Vu-Dong kardját ellopták!!! – Vu-Dong kardját ellopták!!!” – üvöltözött egy „értetlen-igyekvő” szerzetes, és Jünt-Ment után szaladt…
*
Cseng érdeme
Egy szép napon száz szerzetes zarándokolt el a nagy Má-hoz. Fegyelmezetten leültek a Csarnok udvarába, majd kérdéseket tettek föl a Mesternek…
- „Ma nagyon fáradt vagyok”…- válaszolta mindenkinek, akik a Tanítás
Lényegéről és Bodhidharmáról, a Tökéletes pátriárkáról érdeklődtek…
- Ekkor Cseng szerzetes, két társára mutatva így szólt a Nagy Má-hoz:
- „Fa-Jen feje fekete, Fe- Feng feje fehér!”
- A Mester erre így válaszolt: „Cseng ugyan féllábú, de az útra rég rálépett…
Ti nagy kerülővel térjetek haza… --- --- Én, Ma: alszom.”
*
Vu-Men ébersége
Hűvös, téli éjszakán egy „megszállott szerzetes” zörgetett be Vu-Men* Mesterhez,
s ezt kérdezte: „hogyan ismerhetjük föl a Nirvanát – s ha fölismertük, hogyan maradjunk ott?”
- Vu-Men kinyitotta szemeit, majd újra lehunyta, s így szólt: „ha nem is látod
a holdat, ő mindig fénylik.., - a nevemet tudtad, mielőtt ideértél volna.”
- A szerzetes ekkor (mintha villám csapott volna belé), örömkiáltást hallatva
hátrált ki az ajtón, ám megbotlott és felborított egy méretes létrát, ami a kunyhó odvas gerendáját tartotta – s az olyan szerencsé(s)tlenül zuhant reá, hogy azonnal szörnyethalt…
- Vu-Men kinyitotta szemeit (fölriadt) – s így kiáltozott: „ki az? – halló! –
van ott valaki???”
*Vu-Men = Kapuja-Nincs
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
