Most, hogy a West End City megnyitott, aggodalmaskodtam egy kicsit a Patkó Bandi-t illetően, vajon nem kebelezi-e be a hatalmas létesítmény a vele szemben húzódó vendéglátó-ipari egységet. De az ilyen patinás helyeket nem tudja kikezdeni még egy mega-center sem, így hát jó döntés volt itt megbeszélni a találkozót. Én maradtam a kisfröccsnél, Tibor - a Nulladik Változat énekese - 2dl Garronét fél ginnel rendelt. Jó hangulatban telt a beszélgetés...
- Egy sci-fi antológiában olvastam Philip K. Dick: A kettes változat c. novelláját. Ezzel, vagy valami más irodalmi háttérrel bír a névválasztásotok?
- Irodalmi háttér nem hiszem, hogy előjött volna annak idején. Létezett olyan névadási szokás a magyaroknál nagyon régen, de már így a kereszténység környékén is, hogy amíg nem volt megkeresztelve valaki, addig csak az volt a neve, hogy "Nemvaló" meg "Nemisél" vagy "Mavagy". Azért adtak nevet az újszülöttnek - míg a kereszt rá nem lett téve -, hogy az ártó szellemek elkerüljék. Tehát ez egy első név, de név előtti név is.
- Azért “Nulladik Változat” nevezetű ősmagyar kisded valószínűleg nem létezett… Rögtön a közepébe vágok a riportnak. Változások éve volt az idei; Puskin elhagyta a zenekart, de kiegészültetek és már a Szigeten új felállásban játszottatok.
- Ez egy hirtelen bejelentés volt, de utána még sikerült egy jó pár koncertre rábeszélnünk. Addig Szabolccsal próbáltunk, de májustól már ő dobolt a koncerteken is. Amúgy Puskin készül az új zenekarával, de erről tényleg nem tudok többet mondani.
- Évekkel ezelőtt hallottam olyan próbálkozásokról, hogy Ian Curtis emlékére szervezett zenés felolvasóestre készültök. Teljesen elvetélt ez az ötlet, vagy esetleg lehet ebből még valami? Miért a Joy Division?
- Ez egy eléggé elhamarkodott és hirtelen, rohamos megvalósítású kísérlet lett volna. Ma már ez nincsen tervben, szó volt mások részéről fizetett zenészekről is – ezt én nem tartottam jó ötletnek. A Joy Division egy olyan furcsa zenekar, ami talán 10 évig létezett, mégis Curtis halála után még legalább ugyanennyi ideig azt lehetett érezni, mintha ők lennének ennek a “mozgalomnak” a legkomolyabb élő képviselői…
- Szerintem mai napig igaz ez a hatás, azt is érdekesnek találom, hogy szinte mindenki zenei világában külön kis univerzumként él a Joy Division.
- Igen. Ehhez tapad az a gondolatkör is, hogy ők nem szálltak be annyira az üzletbe. Ezt aztán a New Order jól ki is használta, felélve a hagyományokat. A személyes varázs még annak is köszönhető, hogy ugyan elég sokat megmutatott magából, mégis olyan volt, mint egy drágakő, ami még nincsen kicsiszolva, az értéke ugyan látszik – mégis idejekorán elveszik.
- A múlt heti Mancs-ot idézem: “bár tagadják, de ők alternatívok". Mi a véleményed a kategóriákról? A közönség is érdekesen megoszlik a koncertjeiteken. Te mivel magyaráznád ezt?
- Igen, van ebben valami. Kicsit hasadásos dolognak érzem ezt, de valóban mondják azt: erre a helyre elmegyek a koncertjeitekre, arra viszont nem. És ez a különböző közönség miatt van. Amúgy itt jegyezném meg, hogy lehet ebben a “hely géniusza” dologban valami. Mi eléggé kötődünk helyekhez, biztos vagyok benne, hogy az előadókra visszahat az, ahol játszik. Amúgy az is lehet, ha csak egy helyen játszanánk, nem oszlana meg a közönségünk. A két pólus egyébként jogos, erősen köthető szövegvilágban a magyar underground-hoz, zeneileg pedig az angolszász -mondjuk ki?- Joy Division, Cure hagyományhoz köthető még.
- Ha már a szövegvilágnál tartunk, szóba kerültek itt Ian Curtis és Robert Smiths szövegei. Azért néha elég súlyos gondolatokat közvetítenek a fent említett alkotók. Mit gondolsz, mekkora a művész felelősége a hallgatókkal szemben?
- A művész az tükröz. Nem az olyan értelemben vett szellemi ember, akinek megtisztító programokat kell feltétlenül közvetítenie. Benne van a világ örvénylésében – ebben a karneváli forgatagban – hányódik ide-oda, megpróbálja visszaadni az őt ért dolgokat. Van valami átmenet a művész és szellemi ember között, minél tisztább programokat tud adni, annál inkább örök érvényű az, amit csinált. Felelősség van, de az inkább a saját életének alakításában van a művésznek.
- Beszéltél a magyar underground hatásokról is. Nekem mindig a PUF jut eszembe rólatok. Ők ’85-ben megcsináltak egy demót, jól kifuttatták, annak a sikerén a mai napig teltházas koncerteket adnak. Viszont mintha Ti állandóan megtorpannátok a siker kapujában: a szekér meglódul, majd leáll. Megijedtek, vagy ez egy tudatos dolog?
- A lényeg szempontjából mindegy, hogy tudatos-e vagy félelem. Van egy igény, hogy lépjünk be azon a bizonyos kapun – ez a kapu megnyílhatna -, de van ott egy őrző is. Számomra sem teljesen tiszták az okok; megijedünk-e, vagy egyszerűen csak flegmák vagyunk. Szóba jött már a felelősség kérdése. Nem tudom, hogy meg tudnék-e felelni ennek, ha átlépnék azon a kapun. Szóval ez kockázatos.
- Eddigi munkáitokat végighallgatva visszatérő gondolat a beteljesedés pillanatában a rögtön ki is ürülő szerelem. Ennyire borúsan látod a helyzetet? Eleve halálra ítélt egy szerelem, minden elromlik előbb-utóbb?
- El. Közvetlen élményként nekem az a véleményem, hogy elmúlás van, egymásra morgás van. Talán én már egy kicsit meg is “manósodtam”. Néha érzem, hogy vannak energiák, amik erősítik egymást, és ha kifele nem is annyira aktívak, de harcos dolgok, és semmiképpen sem harmonikusak…
- Amikor a kazetták borítóit néztem, a bennük foglalt szövegeket olvastam, rejtett gondolatokat is fedeztem fel. Mit fed a "Grál/Tánc oldal", "Mary és Pierre személye"? A "Betty-Bársonykék"-et bizonyára sokan kitalálták…
- A Grál oldal tartalmazza a komoly dolgokat, a Tánc pedig…hát az a táncolásé és a szórakozásé. Abban az időben az Excalibur c. film motívumai és kifejezései elég élénken hatottak, de Dosztojevszkij démonai vagy egyéb filmélmények is tükröződnek azon az albumon. A “Mary és Pierre”-nél nekem egy bohócalak és Szűz Mária tűnik fel. Ez egy olyan együttállás, ahol Mária mellett nem József, vagy a Szentek vannak, hanem a nullával jelölt Bohóc. Azt hiszem, hogy a Tarotban is a bolond jele az, ami az állandó kezdést jelöli, meg amibe minden belehull. A Bohóc furcsa teremtmény, sokszor elesik és a porban keresgél. Elég komikus, néha nagyokat ugrál – van, hogy egészen magasra. Állítólag nagyon ügyesek, majdnem mindenhez értenek, mégsem annyira, hogy kötéltáncos legyen belőlük… A “Betty…” pedig a Betty Blue, illetve azok az energiák, amik annak hatására keletkeztek.
- Legutóbbi albumotok, a Csendkapu borítója meglehetősen gondolatindító. Egy századeleji képen Kocsir Bő sámánt ábrázolja. A kép a sámánizmus hanyatlását is szimbolizálja; a megtört tekintetű rongyos sámán visszanéz dobját szorongatva a kezében… Mennyire tudatosan vagy mélyen éltetek ezzel, és a többi szimbólummal? Azon az egy intrón kívül szövegi utalást nem találtam.
- Közvetlen utalás nincs is, de ennél a képnél nehéz lett volna kifejezőbbet találni. Jelzés értékkel bír, hogy hol keresgéljen az ember. Az intró egyébként egy ausztrál esőcsináló ének. Ezek a kiegészítők erősítik a zenei képet.
- Civilként tanítóként dolgozol. Tudják Rólad a gyerekek, hogy mellékállásban zenélsz is?
- Felsőtagozatosokat tanítok, párszor előfordult már, hogy a színpad előtt felfedeztem egy-két tanítványt. Amúgy speciális történetem nincsen, páran fordultak hozzám szakmai kérdésekkel, de semmi több.
- A Tajtékos Lapokban még nem olvashattak rólatok. Mielőtt a jövőt illetően kérdeznélek, röviden beszélj a zenekar múltjáról és jelenéről!
- Elég zárt térben alakultunk – a hadseregben nagyon intenzív időket éltünk. Ott máig is kiható dolgok történtek. Aztán Eger jött, közös iskolai élmények. Az egyik legszebb vidéki városban. Abban az időben már kacérkodtunk Pesttel is: Lyuk, Tilos az Á stb. Ezt a nagyvárosi élményt eléggé tükrözi is a Metropolisz-Tánc c. album. Itt vált ki Attila, ez volt az első Nulladik addig. Ezt még egy átalakulás követte, most szerintem a harmadik-Nulladik Változatnál tartunk. Decemberben jelenik majd meg egy válogatás CD-nk, és mivel a Bahia leszerződtetett bennünket, náluk jelenik meg majd a teljesen friss album. Véleményem szerint elég “erős” anyag várható, benne lesz a “Metropolisz” dallamossága, de sokkal keményebben, mint a “Csendkapu”. De ez csak egy év múlva várható. Sikerek és kudarcok… A nagy siker nekem fura képként él, ez a ’96-os Szigeten volt. Ott nagy tömeg volt, kisebb fajta csoda, de nem igazán tudtunk vele mit kezdeni. A klubokba utána is ugyanannyian jártak.
- A pesszimista zárás elkerülése végett még egy kérdés. Milyen filmeket és könyveket ajánlanál az olvasóknak, amik Rád nagy hatással voltak?
- A friss filmek közül az Enyedi-féle "Simon, a mágus", vagy most néztem meg Wim Wenders “Az erőszak vége” c. alkotását. A Kusturica-őrületek és a szlovák “A kertben”. Könyvélményben Weöres Sándor versei még mindig nagyon erős. Most ismét egyetemre járok; döbbenetes, hogy pl. egy Kazinczy levelezésbe beleolvasva milyen atmoszféra teremtődik! Jókai is a naplóiba ilyen posztmodern kriksz-krakszokat írt, meglepő dolgokat olvashatsz. Ja, még Umbert Eco-tól a “Foucault-inga”.
TAJTÉKOS LAPOK V. Patkó Bandi, 1999. november 25.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
