Ismét megérkeztem az Őszbe. Elmúltam, majd újjászülettem – egyedül, de nyugodtan – az esőverte sárga falevelekkel tapétázott utcákon. Magányosan dideregnek a meztelen fák is, a novemberi hidegre ráadom vastag viharkabátom. Magamban VAGYUNK. Megpróbálok félelem és bűnbánat nélkül tekinteni a jövőbe – átadni mindent az oltalmazó Ősz hatalmának.
Karsten Hamre, a norvég Penitent feje irigylésre méltó ember. Rendelkezik azokkal a kiveszőben lévő tulajdonságokkal, mint a közvetlenség, szerénység, de mindenekelőtt egy nagyfokú tudásszomj, melyet kielégítve rendíthetetlenül halad évről-évre kiteljesedésének ösvényén. Életének értelme az önmegvalósítás, kreativitását a művészetek számos területén kamatoztatja. Szerkesztője, grafikusa és fotográfusa a Zodiac Chronicle Online zenemagazinnak (http://www.zodiac-chronicle.de), hivatásos fotósa különböző norvég black-bandáknak. Zenekarának, a Penitentnek alapjait saját szerzeményű klasszikus zongoradarabjaira írja. E „tiszta forrást” mélyítik a narrátori szenvtelenséggel előadott Hamre-költemények. Negyedik albuma a Cold Meat Industry gondozásában jelent meg, „Roses by the Chaos Spawned” címmel. Bár Karsten eddigi műveit nagyrészt egyedül alkotta ('97 után távozott barátja, Asbjorn Log), elmondása szerint az új anyag már közös munka Mark Andrew Goldfine -val. Ő egyelőre Karsten verseit énekli fel a „Chaos…” albumra. Nyilatkozata ellenére a Penitent szerintem mindig is egyszemélyes együttes marad, Karsten Hamre fő kifejezési formája.
Talán nem a legmegfelelőbb helyszín volt a Széna téri borozó Karsten Hamre-val egy riport elkészítésére. A „Kétlyukú” ugyanis nemcsak a Moszkváról betántorgó lepattant csövesek gyűjtőhelye, hanem mindenféle kétes elem - seftesek és zsebtolvajok - csomópontja is. Flipperautomaták közül kilesve talán sötétebbnek tűnt a „magyar valóság”, mint amilyen valójában. Ennek ellenére Karsten otthonosan mozgott ebben a környezetben…
Tajtékos Lapok /T.L./: – Mielőtt együttesedről, a Penitentről beszélnél, pár szóban mutasd be nekünk a Norvég dark-goth színteret!
Karsten: – Nálunk Norvégiában ennek a stílusnak nem túl nagy létszámú a közönsége, talán a kevés együttes miatt. A földrajzi fekvés is megosztja ezt a társaságot, amúgy nagyrészt Oslo és környéke, ahol több ilyen „arccal” találkozhatsz… A fővárosban van egy „Gotham Nights” nevezetű klub, itt havonta vannak koncertek, fellépett már olyan neves együttes is, mint a Faith & the Muse. Amúgy a fővárosiak ilyen szempontból nagy előnyöket élveznek. A koncertek mellett jellemzőek a szabadtéri összejövetelek. Egyébként a Black metál-vonal sokkal népszerűbb, dark zenei orgánum nincs is, egy-egy cikket olvashatsz metál lapokban.
Mely együttesek az irányzat fő képviselői?
Legismertebb a Theatre of Tragedy, aztán itthoni zenekar a goth-metál Tristania is, a déli részről a legismertebb a Morendoes – talán ők, akik kifejezetten gothic zenét játszanak. Megemlíteném még az Oberon nevét, ez amolyan kevert stílusú goth-rock-pop, bár címkét rájuk ragasztani nem túl szerencsés.
Térjünk át együttesedre. Beszélj a kezdetekről, ami úgy 1994-re tehető…
Igen. Az együttes alakulását megelőzően sok szöveget és verset írtam, de hiányérzetem volt – úgy éreztem a verseket valamilyen atmoszférával fel kellene erősíteni. Komponálni kezdtem hát, mert a költészet és a zene kombinációja egy más megvilágítást adhat. Ekkor ismerkedtem meg Asbjorn-nal. Ő egy death-metál együttes tagja volt éppen, sok hangszeren játszott (fuvola, szintetizátor), és egy komolyzenei zenekarban is több évig zongorázott.
Ezek szerint az albumokon ő zongorázott?
Nem, senki sem zongorázott, akusztikus hangszerek nélkül dogoztunk egy stúdióban, szá
mítógépekkel és szintetizátorral. Egy speciális zeneszerkesztő program volt a segítségünkre. Ennek az előnye az volt, hogy az előzetesen rögzített háttérzenéket és effekteket gyorsabban tudtuk összehozni a fő kompozícióval.
A költeményeidet nem éneklitek; mintha narrátor adná elő a szerzeményeken…
Már a legelején így terveztük ezt el, annakidején ez még szokatlan dolog volt, és mi valami eltérőt akartunk alkotni. Ezek nagy részét én adtam elő, az első anyagon viszont Asbjorn beszél a „Veien” c. számon.
A három albumot végighallgatva egyfajta metamorfózis figyelhető meg. Az „As Lifes Fades Away” szinte már komolyzenének számít. Mi történt az első és az utolsó albumotok közötti időszakban? Miért mentetek el ebbe az irányba?
Ha végignézel eddigi munkáinkon, észrevehetsz egyfajta folytonosságot és folyamatosságot is. Egy vonal mentén haladok. Az első album utolsó száma – és itt most nem az újra kiadottra gondolok – a „Black Lake”, zongorára épül. Ezek után a „Beauty of Pain” egésze ezt folytatja az utolsó kivételével. Azon sok más hangszert hallhatsz (fuvola, üstdob), és ezáltal sokkal erősebb. Ez már a jövőt vetítette előre, amilyen az „As Life”… album lett. A jövőt illetően több szöveges részt és dobokat képzelek el.
Vannak arra vonatkozóan terveid, hogy élőben is a közönség elé lépj?
A közelmúltban hiúsult meg egy közös turné a Die Verbannten Kinder Evas-sal. Sajnos szervezési problémák léptek fel, pedig hat koncertünk lett volna Németországban, és kettő Hollandiában. Remélem minél hamarabb összejön egy élő fellépés. Új tagokat is kell emiatt keresnem. Nagyon fontosnak tartom, hogy meglegyen az a kontaktus és visszajelzés, amit csak egy koncert adhat…
Most is rengeteg fotó van nálad. Ha jól sejtem, a CD bookletedbe is Te fotóztál?
Igen. Nekem nemcsak hobbim, hanem szakmám is a fotózás. A Penitenten kívül más zenekaroknak is fotóztam, pl. én készítettem a Gehenna két albumának borítóját.
A zenédet hallgatva és az albumcímekből kiindulva kérdezem, jellemző ez a hangulat általánosan is a norvég emberekre?
Egyrészt igen. Ennek az oka az időjárás is lehet, nagyon hideg van egész évben. Ahol én lakom, ott is hűvös van, ez nyomasztóan hathat az emberekre – rám is. (Sok érzést, emocionális dolgot viszek így a zenémbe; aki hallgatja, abban mélyebb gondolatokat tud felszabadítani.) Másrészt a sötétség is befolyásolhatja az emberek hangulatát, nálunk a fél ország 6 hónapig sötétségben van. Szerintem amilyen körülmények között élsz, olyan is leszel. Azért általánosítani nem akarok, a zeném a személyes életfelfogásomat tükrözik. Tömegében nem is lehet tekinteni embereket, csak egyénenként, de a körülmények determinálnak. A születésedtől befolyásolva vagy, hogy milyenné válsz.
(köszönet Lyndának a riporthoz nyújtott segítségért)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
