- Akácos Udvar, 2000. december 2. -
Téli, éji kert.
Bogárciripelésből
fonál a hold is.
/Matsuo Basho/
A HETEDIK PECSÉT
Isten megjelent János látomásaiban. Angyalival körülvéve ült trónusán, jobb kezében hét pecséttel lezárt könyvet tartott. Senki nem volt képes arra, hogy a könyvet kinyissa. a Titkok Könyvét, a Nagy Könyvet csak a Bárány tudta kinyitni. A könyv a Tudást, a Lét értelmét rejti, melyhez senki sem férhet hozzá. Amennyiben a Hét Pecsétet feltörik, bekövetkezik a világégés. Az Apokalipszis lovasai tűnnek elô az elsô négy pecsét felnyitásakor. A fehér lovas a világ hódítására indul, a tűzvörös, a zöld, a koromfekete – Háború, Éhség, Halál – kíséretében. Az ötödik pecsét feltörésekor megjelennek a vértanúk, a hatodiknál természeti katasztrófák sújtják a földet. A hetedik pecsétnél az angyalok megfújják a harsonákat…
Ingmar Bergman A Hetedik Pecsét-et eredetileg színpadra tervezte. Nagyon hasonlít egy középkori morális színdarabra a témaválasztást és a karaktereket illetően is. Egy haszontalan 10 éves kereszteshadjáratból tér haza a Szentföldről az előkelő, de elgyötört lovag /Max von Sydow alakítja, első főszerepében/. A XIV. sz.-i Európában pusztít a Fekete Halál, a pestis. Óriási zűrzavar várja, ráadásul néma a káoszban, a szaracénok kivágták a nyelvét. A nyitó jelenet – lovak merengenek a tenger hullámaiba, a lovas és fegyverhordozója a kavicsokon fekszik – emlékeztethet egy reneszánsz festményre, mint ahogy a zárszó Haláltánc-ábrázolása is.
Antonius Block halálán van, ám kér egy lehetőséget a haláltól: egy sakkjátszmával haladékot kér. Palotájába igyekszik, elsődleges célja azonban nem a hazatérés. Hosszú útja során a Tudás és a Létezés értelmét keresi. A sakkjátszma lépései és a vándorlás eseményei egyre nagyobb kétségbeesésbe kergetik a lovagot. A megrázó történetet Bergman maró humora oldja kicsit könnyedebbé. Az olyan szólások, mint: „Egy koponya sokkal érdekesebb, mint egy meztelen nő!” (freskófestő), vagy „A legfeketébb pestis a szerelem!” (fegyverhordozó) mosolyra fakaszthatják a nézőt. Feszült nevetés azonban ez, az elkerülhetetlennel való szembenézés gúnyos fintora. A film sokkal inkább naturális, mint vallásosan meseszerű, a hit diadala helyett a kételyről és keresésről szól. Miközben a Halál súlyos lépéseit teszi a játszmában Block ellen, a középkor sötét jelenetei sejlenek fel…
/részlet a decemberben megjelenő Tajtékos Lapok 7. számából/
MISHIMA YUKIO
„Egy éjszaka csillogó várost pillantottam meg az ágyamból, ott lebegett az engem körbepólyáló sötétségben. Csendes volt, fénylő, titokzatos. A város lakóinak az arcán világosan láttam a titkos pecsétet. Felnőttek voltak, az éjszaka élettelenségében tértek meg otthonukba, beszédükben és mozdulataikban titkos rend jelei és szavai, mint a szabadkőművességben. Fáradtság fénylett az arcukon, és hátrahőköltek, ha valaki a szemükbe nézett. Mint az ünnepi maszkok láttán, melyek ezüstpora az őket érintő ujjhegyre tapad, most is úgy éreztem, ha csak az arcukhoz érnék, rálelnék a színekre, melyeket az éjszaka városa festett rájuk.”
Mishima Yukio, eredeti nevén Hiraoka Kimikaze 1925-ben születetett Japánban. Egész életét az irodalomnak szentelte. Legnagyobb epikai műve az „Aranytemplom”. Rendkívül gazdag pályájának (filmben, TV-ben, rádióban is dolgozott) a középkori szamurájokhoz hasonlóan hasfelmetszéssel vetett véget 1970-ben. A dokumentumfilm vetítésével a 30 éve halott Yukio előtt tisztelgünk.
„Azt mondják, hogy az élet színpad. De az emberek legtöbbjét mintha nem kínozná ez a gondolat, mindenesetre nem olyan korán, mint engem. Gyermekkorom múlásával már határozottan hittem, hogy színpad az élet, és nekem is meglesz a magam eljátszandó szerepe, de valódi énemet soha nem kell majd fölfednem. S mivel meggyőződésemet meglehetősen gyerekes tapasztalatlanság kísérte, s noha lelkem mélyén valahol ott motoszkált a halvány gyanú, hogy tévedhetek, úgyszólván biztosra vettem, hogy minden ember úgy vág neki az életnek, mint én. Derűlátón úgy képzeltem, hogy a színjáték befejeztével lehull majd a függöny, és a közönség soha nem pillantja meg a színész igazi arcát. Az a feltevésem, hogy fiatalon fogok meghalni, szintén ebből a hitből fakadt. Optimizmusomban vagy jobban mondva ebben az ábrándomban nagyot csalódtam az idők folyamán.”
/részletek az Egy maszk vallomása c. regényből/
VETŐ ORSOLYA
„Ha a fény a jó, a szép és igaz jelképe, Akkor a fény igazi forrása,
A Nap sem lehet más, mint Isten.” Van Gogh
A Világegyetem telített vibráló energiákkal, melyek a fizikai, mentális és emócionális síkon egyaránt meghatározó mozgatóerők. Mindezek befogadására, eredetük megértésére, valamint pusztulásukra számtalan elmélet született. Világunk keletkezése előtt nem létezett anyag, tér, sem idő. De mégsem a „semmiből” jöttünk létre. Minden létező anyag kezdetben egységes, rendezetlen, és alaktalan volt. A görögök ezt a kezdeti állapotot „kháosz”-nak nevezték, s számos alakban ábrázolták. – ez az Őstenger képe. A tenger csodálatos monotóniában olvad fel a végtelenben. Most még síma, mint a jég tükre, de máris üvöltő, tajtékzó, tüzes fenevaddá változik, aki mindent felfal, s továbbszáguld. – S míly végtelen a skála a teljes mozdulatlanság, és a legvadabb tombolás között. Végtelen Erő, melyből mindig valami új keletkezik. Az ember ősidők óta kutatja eredetét. A Természettel való harmónikus kapcsolatában felfedezte önnön mivoltát, tiszta, önfeláldozó szeretetet, tiszteletet, félelmet érzett, az Élet teremtője iránt – a Nap iránt. A Nap, mely fenséges, tiszteletre és csodálatra méltó, mindig meg-megújuló. Hűséges társa, a Hold feketíti be arcát, midőn eggyéváltak. Rend uralkodott, és végtelen harmónia… Ez minden mítosz alapköve. Vető Orsolya
„Minden teremtett dolog apja a Nap, Anyja a Hold, a szél hordozta méhében, Dajkája a Föld.” Hermész Triszmegisztosz
STÉPHANE BURLOT
Aki figyelemmel kísérte a francia dark-goth-electro történéseket az elmúlt 5 évben, az bizonyára elismeréssel adózott az Elegy magazinban látott-olvasottaknak. Ennek, az Európában talán legnívósabb magazinnak a fotóriportereként vált ismertté Stéphane Burlot neve. A Tajtékos Lapok olvasói számtalan fotójával találkozhattak. Évekkel ezelőtt már járt budapesti temetőkben, pár hónapja pedig a csepeli dark klubban fényképezett. Mindezen sorozatok megtekinthetők a www.sb-photographies.com web-címen. A mai estén zenekarokról készített fotói láthatók.
SCIVIAS koncert
Halj meg, mielőtt meghalsz, akkor halálod semmi lesz,
Halj meg, mielőtt meghalsz, ebből merítsd erődet!
Programmenet:
Filmvetítés:
A Hetedik Pecsét c. film vetítése 18h-19.30h-ig
Mishima Yukio élete – dok. film 20h-21.30h-ig
Kiállítás:
Vető Orsolya olaj és üvegfestményei
Stéphane Burlot fotókiállítása
Koncert:
A budapesti Scivias zenekar „…and you will fear death not” c. lemezbemutató koncertje 21.30h-22.45h-ig
Az albumról információ: www.eislicht.de
Köszönet:
Belley Éva, Bogyay Katalin, Janics András, Nagy Imre, V. Gábor, Váradi Eszter, ParaRadio. /www.pararadio.hu/
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni