Ahogy közeledik a fesztivál vége, kicsit szomorkodni kezd az ember. Újra eltelt egy év, búcsúzni kell a gyönyörű Lipcsétől és a fekete forgatagtól is. Az utolsó nap délutánján már hatalmába kerít ez az érzés, amihez remekbe szabottabb keretet a Rainy Days Factory koncertjénél nehezen is lehetne elképzelni.
Az Altes Landratsamt helyszínén telt ház a lisszaboni kvartett koncertjén a sötétedésre ácsingózó nyolc óra közeledik. A színpadon álló négy zenész már az éltesebb (kb. 35-40) éves korosztály képviselője, rajongásuk tárgya(i) pedig számról számra ugyanabba az irányba tartanak. A recept nem túl bonyolult, tulajdonképpen a Joy Division Unknown Pleasures albumát a The Cure 1989-es Disintegration lemezével jól egybefésülték, eső áztatta hangulattal átnedvesítették, a végeredmény pedig a Rainy Days Factory.
A fekete-fehér háttérvetítés még kontúrosabbá teszi ezt az utánozhatatlan 80-as évekbeli hangulatot, a közönség is szemmel láthatóan nagyon fogékony a látottakra. Speak Now, Felt!, See the Light, Deep Dive - egymás után sorakoznak a fülbemászó dallamok, még a többszöri visszatapsolásnak is eleget kell tennie Pedro Solariséknak, az All ABout Love-ot nemcsak a szerelmeseknek, de "azoknak a lázadó számkivetett kallódó embereknek is ajánlják, akikben hitük szerint benne van a képesség a világ megváltoztatására, jobbá tételére."
fotók: Valovics Tímea
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
