Miután túléltük a csütörtöki bemelegítést a lipcsei forgatagban, belevágtunk a tényleges fesztiválozásba. A kempingtől pár lépésre kezdtük a programsorozatot: az Agrában kora délután a Christian Death volt az első célpont. Majd két óra kellett, hogy lássam az általam egyik leginkább favorizált bandát, a The Fair Sexet.
A tavalyiakból okulva, nem ragaszkodtunk hozzá, hogy idén is jelen legyünk Lipcsében. Ám, amikor megláttam, hogy ők is fellépnek, a kételyeim eloszlottak. Nem kicsit aggodalmaskodtam, hogy élőben milyen színvonalat nyújthatnak, egyrészt mert ebben a formában már rég nem szerepeltek a pályán, másrészt mert a tagok egyéb projektjeikben sokszor preferálják az elektronikusabb, aggrotech és egyéb stílusú zenéket. Bár előre beharangozták, hogy az oldschool elektro-wave hangzást fogják hozni abból az alkalomból, hogy a banda idén 30 éve működik (kisebb-nagyobb megszakításokkal).
A koncert helyszínén, fél tíz körül már az első sorban álltam, mikor elkezdték az introt, pár perc múlva pedig feltűnt Myk Jung is – az énekes –, aki az évtizedek alatt nem sokat változott. Egy-két plusz ránc, azonban a haja, az öltözéke igazi 80-as évekbeli múltidéző volt.
A második számmal, az Alaskával egyből a közepébe csaptak. Ekkor már megnyugodtam, hogy a legjobb nótákat sem hagyták otthon. Ráadásul, a helyszín nem feltétlenül a legalkalmasabb hasonló nagy fellépésekhez, de ez a koncert kifejezetten jól szólt (idén talán a legjobban). Látványtechnikával is bőven készültek, az énekes rendkívül aktív a színpadon, ami amúgy nem kevés problémát okozott a fényképezést tekintve.
Unatkozni nem volt ideje a közönségnek. Már a harmadik számban, a Cyberbite címűben közreműködve Peter Spilles, a Project Pitchfork frontembere lépett a színpadra. Úgy tűnt, a két mély, erős hangokat produkáló énekes jól elszórakoztatták nemcsak a közönséget, hanem egymást is.
A jubileumi koncert alkalmából többen csatlakoztak az előadókhoz. A Rotersand énekese most kihagyta az alkalmat, ahogy Myk mondta: „sajnos ma nem tud itt lenni, Not Now, Not Here!” (az említett dal természetesen ötödikként fel is csendült). Rotersand helyett viszont volt Psyche és Goethes Erben, Darrin Huss és Oswald Henke személyében. A Shelter c. számban kooperáltak Huss-szal, az In The Desertet pedig Henkével adták elő. Az utolsó szám alkalmával pedig az összes zenész (mind a nyolc) fenn volt a színpadon.
A végén boldogan és elégedetten távoztam a helyszínről. Bár többen jöttek volna a koncertre, végül csak én jutottam el a helyig. Egyedül is azt éreztem, legalább még egy órát tudtam volna ugrálni erre a színvonalas produkcióra. Akkor még nem sejtettem, hogy majd két órámba fog telni, mire a többieket megtalálom…
Setlist: 1. Intro / 2. Alaska / 3. Cyberbite (Peter Spilles) / 4. The House Of Unkinds / 5. Not Now, Not Here / 6. No Excuse / 7. ATR / 8. Never Ever Unreached Aim / 9. Shelter (Darrin Huss) / 10. The Far Side / 11. In The Dessert (Oswald Henke) / 12. Soulspirit / 13. The Pain That No One Knows / 14. Helpless Fall
A videó végén egy kis ízelítőt kapunk a koncertből. Fotók: Valovics Tímea
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
