Lisa Gerrard | Black Opal

A 2006-os THE SILVER TREE című album után új lemezzel jelentkezett a DEAD CAN DANCE emblematikus énekesnője, LISA GERRARD. Talán már a 2005 -ös DCD turné után nem sokkal egyértelművé vált, hogy Brendan és Lisa ismét külön utakon folytatják tovább. Pedig a rajongók reménykedtek az újjáalakulásban. Ami régen egy közös vegykonyhaként működött, már 1992-ben bomlani látszott: Lisa szóló koncertet adott és önálló karrierje 1995-ben jutott el első saját név alatt futó lemezének megjelenéséig.

Brendan 1993-ban adta első önálló koncertjét. Érezhetően folkosabb irányba tolódott el érdeklődése. Eme szóló próbálkozások ellenére még két DCD név alatt futó album jött ki: az 1993-as INTO THE LABYRINTH valamint az 1996-os SPIRITCHASER melynek turnéja során eljutottak Magyarországra is. Zsenialitásukat e két album között (1994-ben) megjelent koncertalbum is (TOWARD THE WITHIN) bizonyítja. A lemez anyagául szolgáló turnén rengeteg stúdióban nem rögzített új dalt adtak elő. Ezeken már érződik, hogy itt két önállósodó zeneszerzőnek egy összefoglaló zenekari név alatt íródott, előadott számairól van szó. Szinte 100 %-os bizonyossággal megmondható, melyik dal kinek a szerzeménye. A koncertlemezről lemaradtak szép számmal olyan dalok, amelyekért nagy kár, hogy bootlegeken kívül máshogy nem váltak közkinccsé. Ilyen többek között Brendannak a B. Brech MOTHER COURAGE színdarabjához írt „The roses” című száma valamint a „Forest of souls” és „Sailing the seas” címen köztudatba került Lisa illetve közös szerzemények.
Brendan bár már 1993 -ban játszott olyan dalokat, amelyek később rögzítésre kerültek szólólemezére, azzal mégis 1999-ig várt. 1998-tól Lisa rengeteg filmzene megírására kapott felkérést, Brendan is itt-ott közreműködött, de kettőjük közül Ő volt a kevésbé termékeny látszólag. Lisa az elmúlt 10-12 évben rengeteg emberrel működött együtt filmzenék és szólóanyagok kapcsán és ezen munkássága során nagyon sok olyan dal halmozódott fel, amelyeknek kiadása még most is folyamatban van. Ugyanez lehetett az érzése a hallgatónak már a THE SILVER TREE albummal kapcsolatban is. Azon felcsendültek (más címen) a 2005-ös DCD koncerteken újnak hitt dalok valamint a 2004-es IMMORTAL MEMORY című albuma után nem sokkal kiadni szándékozott ám azóta meg nem jelent MANTRAS OF A LOST ARCHETYPE című anyagának jó pár száma, illetve a CONSTANTINE című filmhez rögzített ám fel nem használt felvételek. A hosszas várakozás és egy saját kiadó (Gerrard Records) beindításának kezdeti botladozásai illetve a gyártási procedúra késedelmei miatt több hónapos csúszással „megjelent” lemez is többségében ilyen időközben felhalmozott dalokból állt össze, de valahogy mégis sokkal egységesebbnek tűnik, mint a 2006-os. A lemezt már 2009 novemberében meg lehetett rendelni Lisa website-járól ( www.lisagerrardmusic.com), de digitális formában is elérhető volt. A csúszásnak „köszönhetően” csak 2010 februárjának második felében kezdték el a megrendelők megkapni a régóta várt lemezeiket. Ez kevéske keserű szájízt hagyott többekben, hiszen a lemez nem volt olcsó: a kétlemezes változat 30AUD volt amelyhez hozzájött még 15AUD postaköltség (Magyarországra). A borító érdekessége, hogy nem látható rajta sehol sem Lisa Gerrard neve, csak a BLACK OPAL cím. (Én a kétlemezes változatról írom le a véleményemet most.)

A borító, doboz készítéséhez újrahasznosított papírt használtak fel. A kivitel kifejezetten szép. Lisa verseiből tartalmaz egy csokorral a belső „borító”, amely lényegében hat különálló lapot takar. A 12 számos album megközelítőleg 65 perces, négy hosszabb lélegzetű szám is helyet kapott rajta. Itt-ott mintha le is ülne picit a lemez. Négy közreműködő neve olvasható: Patrick Cassidy, Michael Edwards, Michael Mann és Pieter Bourke. Anno megkaptam valakitől a hivatalosan letöltött album másolatát és úgy írtam róla kritikát, hogy a borítót a számokkal kapcsolatos járulékos információkkal nem láttam. Így is elég nagy pontossággal be tudtam lőni, hogy melyik dalt kivel együtt írta vagy rögzítette Lisa. Patrick Cassidy-vel rögzített művei mellett talán a Pieter Bourke-kel közös dalok hordoznak olyan jellegzetes hangzásbéli sajátosságokat, amik összetéveszthetetlenek. Sokan szerintem örültünk volna egy P. Bourke -kel közös második szólólemeznek a DUALITY után. A Patrick Cassidy-vel közös szerzemények az IMMORTAL MEMORY hangzását vitték tovább. A két közös dal („In search of lost innocence” és „Solace”) közül az utóbbi szívbemarkolóan szép, az ASHES AND SNOW filmzene legjobb momentumait („Vespers”) megidéző. Lassú, gyönyörű, érzelmes. A dalról tudni kell még, hogy ez a SANCTUARY DVD-n még „Sophia” címmel szerepel. Az „In search of lost innocence” a cím hasonlósága miatt nem kizárt, hogy a MANTRAS OF A LOST ARCHETYPE c. lemezére szánt „Eulogy for the innocent”. Lassú, nehézkes darab, de ezt feloldja rövidsége. A Michael Edwards-al közös szerzemények inkább zongoracentrikusak némi elektronikával, dobszekvenciákkal megbolondítva, ezzel is érdekesebbé téve a dalokat és az albumot már-már újszerű, vagy legalábbis Lisától (a Duality óta) nem hallott modernkedő hangzással felruházva. A Michael Edwards-al közös négy szerzemény („Black forest”, „The serpent and the dove”, „Sleep”, „The messenger”) közül a koncerteken már 2007-ben játszott „Black forest” emelkedik ki a leginkább. Az album egyik legerősebb darabja. Élődob, dobszekvenciák, kasztanyetta, zongora. A „The serpent and the dove” a koncertekről szintén ismert, hosszú, kicsit vontatottnak tűnő, lassú de szép darab. Ezt a dalt is a kiadatlan MANTRAS... lemezén szándékozott megjelentetni Lisa. A hegedűszólam nagyon érzelmes. A harmadik régebbről ismert dal a 2005-ös DCD koncerteken még „Hymn for the fallen” címen futó „Sleep”, amely egyébként már egyszer megjelent a SILVER TREE album angol változatának rejtett számaként, igaz, más hangszereléssel. A BLACK OPAL-on most a 2005-ből ismert zongorás átirat hallható: lassú, altatószerű.
Albumzárásként tökéletes.
A Michael Mann/Pieter Bourke-kel közös négy dal („Redemption”, „The crossing”, „Tell it from the mountain”, „All along the watchtower”) közül az utóbbi, Bob Dylan dal átiratát emelném ki. Kifejezetten tetszetős darab: amolyan Bourke -ös hangzással, ami akár az ALI című filmben is elhangozhatott volna. Lisa hangja akár egy fekete énekesnőé. Az ALI filmzenére gondoltam a „Tell it from the mountain” című számnál is. Van benne 1 perc 46 másodpercnél egy pozitívabb, reménykedőbb érzéseket keltő hangnemváltás. Az album másik kedvence.
A „Redemption” igen nagy valószínűséggel a MANTRAS...albumra szánt dal, ott még „Poem of denied Redemption” -ként szerepelt volna. Hosszú, lassú, itt-ott melizmatikus gregoriánra jellemző többszólamúsággal, hajlításokkal. Engem leginkább a L4YER CAKE illetve SALEM”S LOT filmzenékre emlékeztet, de bevillan az IMMORTAL MEMORY hangzása is.
A „The crossing” hangzásából ítélve akár a már említett CONSTANTINE filmzenéhez is íródhatott.
Kísérteties, komor hatás jellemzi.
Minden jel arra utal, hogy az albumot nyitó „Red horizon” és a „The maharaja” Lisa saját szerzeményei. A „Red horizon” szép, lassú szerzemény. Hangzása alapján azt is hihetné az ember, hogy Patrick Cassidy -vel rögzítették. Ez a dal is feltűnik a SANCTUARY DVD-n, de ott „Awakening” címen szerepel. Ez a dalcím vissza-visszatérő. Nem csak a DVD-n (mert a MALI PROJECT kisfilmje alatt is megszólal egy ilyen címen feltüntetett dal, ami egyáltalán nem ez), hanem már az 1998-as DULAITY albumhoz megjelentetett „The human game” kislemez B-oldalas számaként funkciónáló, mellesleg a NADRO című filmben elhangzó dal is ugyanerre a névre hallgat. Kicsit nehéz is a sok átnevezés miatt eligazodni a számok között.
Annyi azonban biztos, hogy egy „Awakening” című számot a MANTRAS...albumon is meg akart jelentetni Lisa. Egyszer talán kiderül, hogy a „Red horizon” megegyezik-e azzal.
A másik szerzemény egy szintén hosszabb lélegzetű dal: „The maharaja”. Ezt is hallhattuk már a 2007 -es koncerteken. Nagyon lassú nóta, „szintiszőnyeg” be-beúszó gitárokkal, természethangokkal.
A deluxe kiadás második korongja egy DVD hét kiadatlan tétellel valamint egy videóklippel. A klip a „The serpent and the dove” című számhoz készült. Az animációt az a Josiah Brooks csinálta, akinek 2008-as VIEW FROM A WINDOW című lemezén titokban backing vokálozott Lisa (a „There in your arms” című dalban). Az animáció nagyon minimalista. Bár a szám elég lassú, de egy erősebb videóval érdekesebbé tehették volna.
Sajnos a DVD audió tartalmáról sem tudok egyértelműen pozitív kritikát írni: túl rövid (19 perc) és egy-két jobban sikerült darabtól eltekintve elég jellegtelenek a számok. Ezen picit meg is lepődtem annak tudatában, hogy ha már úgyis évek óta fiókban heverő dalokat ad ki, akkor miért nem a jobbakat? Például a SANCTUARY DVD-n hallhatóakat: „Untitled” címen szerepel egy dal...vagy a MALI PROJECT kisfilmje alatt megszólaló számot...vagy a L4YER CAKE kiadatlan dalait...vagy az ALI kiadatlan szerzeményeit...vagy. Annyi lehetőség vetődik fel bennem, kár, hogy ezek nem jutottak Lisának is eszébe. Így azt kell mondanom, hogy a „Desert song”-ot és a „The gardener”-t leszámítva elég érdektelen darabokat sikerült felsorakoztatni. A „The aftermath” túl monoton. Szerencsére elég rövid is. Egy kitartott sejtelmes fúvóshangszerre hajazó szintetizátorhang, Lisa repetatív zümmögésével.

A „The black opal” pedig egy megzenésített vers akar lenni. A zene mintha egy filmhez íródott volna. A „Desert song” egyértelműen a bónusz korong legerősebb darabja. Michael Edwards -szal közösen rögzítette Lisa és már a 2007-es koncerteken megszerethette a közönség. Modernebb hangzású dal sok dobszekvenciával, élődob hangzással, mindezek mögött lassú szintetizátorszőnyeg és Lisa gyönyörű hangja. A „The gardener” szintén egy megzenésített vers: a prózában előadott szöveg mögött itt-ott a PINK FLOYD „Wish you were here” című klasszikus intrójának akkordjait megidéző zenével.
Az „Ocean lament” -en szintén meglepődtem. Lisa dal átnevezési mizériájából arra következtettem, hogy ez a JEFF RONA -val közös szerzemény lesz („Ocean song” a HENRY POOLE IS HERE filmből). De nem. Egy többszólamú vokális darab. Néha olyan érzésem támadt a dallal kapcsolatban, hogy pár szólamot a „Desert song”-ból emelt át. A „Solemn march” hallhatóan egy Patrick Cassidy-vel rögzített szám. Feltehetőleg az IMMORTAL MEMORY albumról maradhatott le...nem véletlenül. Szép, de az albumra végül felkerült dalok zömében erősebbek ennél.
A bónusz korongot záró „Impermanence” szintén egy többszólamú vokális darab a kevésbé érdekes fajtából, feltehetőleg az IMMORTAL MEMORY-hoz vette fel. Összegzésként: A Black Opal is nyilvánvalóan az évek alatt felgyülemlett kiadatlanokból álló dalcsokor, de mégis kevésbé tűnik annyira szedett-vedettnek, mint a THE SILVER TREE. Vannak (régi) új irányba mutató dalok, amelyek felelevenítik a DUALITY album momentumait. Vannak lassú, gyönyörű darabok. Ezek Lisa szólólemezeinek elmaradhatatlan részét képezik.
Ami szembeötlő, hogy ezen a lemezen feltűnően sok az angol nyelvű szám, ami Lisára eddig nem volt jellemző.
(„The serpent and the dove”, „Black forest”, „All along the watchtower”, „The maharaja”, „Sleep”; a bónusz korongon pedig: „The black opal”, „The gardener”). A második korong kicsit gyengécskére sikeredett.