Megnyugtató tény, hogy évről-évre bizonyítja Budapest, nem került le az ipari zenék térképéről. Bár az Industrial Boom sorozata megszakadt szomorú kórtüneteként a válságban nyögő európai hatások alatt, de tavaly például a Frontline Assembly-re zúzhattunk, áprilisban pedig a hajót vehetjük majd megszállás alá a Laibach lemezbemutatójának kapcsán.
E közé ékelődött markánsan február közepén egy esőáztatta vasárnapon a német indusztriál-metál alapvetése, a Die Krupps. A megelőző héten egy biográfiával hangolódtunk ehelyütt, otthon pedig forgott az októberben megjelent The Machinists of Joy 11 dala (a bónusz CD-n kellemes ismerősként kollaborál a Derniére Volonté). Forgott-csattogott-zakatolt – egyenesen vissza vagy húsz esztendőt, mint ahogy aztán a koncert is erre hajazva szegecsekkel televert időgépnek bizonyult. A Jürgen Engler vezette négyes fogaton nem kisebb nevek kapaszkodtak a világhírnévig, mint például a Rammstein, az indusztriál-metál szabadalma az övék is, ezen az estén azonban hűen friss anyagukhoz másfelé kanyarodott a Die Krupps: megidézte a húsz évvel ezelőtti hőskorszakot, az elektronikus testzene (EBM) híveinek vélhetően nagy örömére.
Nehezen rugaszkodott neki a történet, az első 2-3 szám alatt valami nagyon nem stimmelt, mintha dobozból csattogna, az Ein Blick zurück im Zorn és Dawning of Doom élvezeti értékéből jócskán levonva, többek szerint a Dürer egész este gyengélkedett, mindenestre a „gáz” kategóriából sikerült 10 perc után felverekedni a tűrhetőig az ügyet. Az Im falschen Land már olajozottabban vadította meg a közönséget (a pocsék idő + vasárnap kombó nagyjából félházat produkált), a később elhangzó Nazis Auf Speed mellett talán ez idézte leginkább a három évvel ezelőtti hangzást, na meg a fentebb már említett germán szupergruppot.
Tulajdonképpen az album végétől eltekintve (Nocebo, Eiskalter Engel, Im Schatten der Ringe) végigmeneteltek a The Machinists of Joy-on, az első kitérőt a Der Amboss-al téve. Számomra a Visage nóta eredetiben és a là Die Krupps sem fekszik, ellenben a fémcsövek először kapták meg a magukét az estén, koptak a vasak rendesen, jelezve a kívülállóknak: „munka folyik itt, kérem ne zavarjanak”. Ebbe a derék hangulatba 17 szerzemény fért bele, ha nem is mindenki, de én egészen biztosan megkaptam ráadásként is, amire vágytam, természetesen „mindenki To the Hilt-je” a Fekete Lyuk budijából a vén trógerrel nem hiányozhatott, nekem a Fatherland volt a vágyott bónusz: pipa!
Az előzenekarokhoz (Chant, Vigilante) nem volt érkezésem, ettől függetlenül remek hangulatú koncerten egy közvetlen, sőt kedves frontemberrel barátkozhattunk meg és kaptunk a „joestet” mellé majdnem kér órányi vérpezsdítő gépzenét.
fotók: Major Brigitta (1-6. + cikkben a 3.) és Valovics Tímea
Kapcsolódó anyagok:
Videobeszámoló a koncertről, Beszámolónk a 2011-es Die Krupps + Nitzer Ebb koncertről
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
