Az Őrnagy 21 éves születésnapjára rendezett házibulira érkeznek a haverok. Az Őrnagy rögtön beleszeret Óvadócba, aki Venyigeszúval érkezik a buliba, és aki szintén hajt rá. Már az ez ügyből csírázó viszállyal kapcsolatosan is, mintegy kézikönyvbe beillően hasznos tanácsokat kapunk nőfogásra vonatkozóan. Majd az Őrnagy elhatározza, hogy Óvadóc közvetlen hozzátartozójától, a bácsikájától, megkéri Óvadóc kezét. Igen ám, de a lány bácsikájához, Pharocq úrhoz, aki egész életét a hivatalában tölti és rendkívül elfoglalt, nem könnyű bejutni.
És innentől, a hivatalok, irodák, a bürökrácia gépezetének sivár és szürke világa, egy napjainkban is ismerős, lehúzó hangulatú légkör kezd kibontakozni a kisregényben. Pharocq úr munkahelyén tombol a szőrszálhasogató bürokrácia, a töménytelen mennyiségű, de a dolgok menetén alig vagy szinte semmit nem változtató akták gyártása. Több mint ezer oldalas elemzések, értékelések készülnek, történetesen a termelés, fogyasztás, technika kérdésköréből. Az adminisztrációs rendszer olyannyira az értelmetlenségig elburjánzik, hogy a felettes szervek, hogy fékezzék az aktagyártást, folyamatos ellenőrzéseket hajtanak végre és ezerszer megrágott kérdésekről időhúzó értekezleteket tartanak. De az idegőrlő rendszer nem változik, csak terebélyesedik és szövevényesedik, mint a pókháló, értekezlet-értekezlet után, mindenki vállvonogatva legfeljebb a felsőbb szintek felé mutogat, de a kör mégsem zárul be soha. Szóval, mint említettem, Pharocq úr élete a hivatal, olyan ember ő, akit aktakukacnak szokás hívni. A környezetében lévő gépírónők hormonalapú doppingszereken élnek, hogy győzzék a töménytelen irat gyártását. Pharocq úr nap-nap után az iratokban elmerülve gubbaszt, és a szövegekben lévő vesszőkön évődik a beosztottjaival, mert nagy vigyázattal kell élni, ugye, kiváltképp, ha olyan iratról van szó, amelyet felsőbb szint felé terjesztenek. Fanatikus irodista, akinek a papírhalmokon kívül szinte nincs is élete, de ha lenne is, ott nulla egész nulla lenne. Pedig, ahogy egy ideológus fogalmazta meg annakidején, tömören és frappánsan, papírokért élni még a halálnál is rosszabb. Ezt a léleksorvasztó világot jeleníti meg Vian a szürrealizmus eszközeivel, mely stílus jegyei a regény előrehaladtával egyre sűrűben megjelennek.
Az Őrnagy először nem tud bejutni a bácsikához, mert az, három hónapon keresztül telefonál felettesével, úgy, hogy közben arról sem tud, hogy lezajlott egy háború és a megszállás. Végül sikerül bejutnia, és hogy megnyerje a bácsika bizalmát, ő is készít egy terjedelmes aktát és beáll a hivatalba dolgozni. Közben más szinten, a rivális, Venyigeszú is elhelyezkedik és viszályuk kicsinyes szakmai civódásban folytatódik. De egy későbbi beszélgetés során felismerik egymásban a rokonlelket és kibékülnek.
A regény, utolsó hányadában ismét egy őrületes buliba torkollik. Pontosabban sor kerül Óvadóc és az Őrnagy eljegyzésére. Tódulnak a rokonok, a szokványos kispolgári, unalmas protokollnak ígérkezik az esemény. Majd a lefojtott hangulatú és háttérbe szorított fiatalság szó szerint kiveri a helyiségből a nyárspolgárokat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik jelenlévő lány nagybátyjának a lakására mennek bulizni- a nagybácsit történetesen épp agyonverték a meglehetősen sajátságos teremürítésnél.
Ettől kezdve, a fojtogató bürokrácia világának bemutatása után, a regény ismét vidám, felfokozott hangulatot vesz. Megy az eszeveszett buli, zabálják a konyakot, van rendesen a sisakban. Tetőtől talpig felöltözött ember ül a jéghideg vízzel teli fürdőkádban, zenekar, vadul táncoló jampecok, a szomszédok bejelentésére kiszálló rendőrök, van minden, ami kell.
Még Pharocq úr is befut, valami munkahelyi témán agyal, azt akarná egy ott mulató munkatárssal megbeszélni, de bezárják a lomtárba. Végül a buli egy eléggé groteszk eseménnyel ér véget, de ez különösebben nem zavar senkit, mert a környéken éppen bombáznak.
Hát igen, legtöbbünknek talán sosem sikerül kilépni a szürke hétköznapok húsdarálójából, de egy igazi rugós, önfeledten pergő buli azért időnként mindenképp jól jön, sőt, kell
Boris Viannak (1920-1959) ez a szellemes stílusú regénye volt az első műve, amelyet huszonhárom éves korában írt.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
