THE BIRTHDAY MASSACRE koncert 2017 10. 03. Dürer Kert
"Őszbe kísérnek a lehulló levelek...", ahogy az egyik versemben található ez a sor, és valóban a lombhullató évszak már itt van ismét, na és persze, hogy nem maradjuk koncertek nélkül,tartogat ez az évszak is egy-két csemegét számunkra. A Sisters Of Mercy korántsem élvezhető fellépése után két héttel egy újabb mondhatni nagyszabású bulira került sor hazánkban.
Az apropó pedig nem más, minthogy ismét nálunk vendégszerepelt a kanadai származású The Birthday Massacre. A csapat utóljára három éve járt itt, akkor az A38 hajó színpadán toltak egy élvezetes bulit. Most ismét az öreg kontinensre látogattak, hogy egy turnén belül mutassák be idén nyáron megjelent friss albumukat, amely az "Under Your Spell" címet kapta. Most nem egyedül érkeztek, hanem másik négy banda az Antalgia, a Sirenia, The Agonist, és a Xerosun társaságában nyomják végig az Európai koncertsorozatot.
Számomra igen meglepő, hogy a másik négy csapat igen csak eltérő muzsikát játszik mint a T.B.M. Ami megegyezik az öt zenekarban, hogy mindenhol női ének van a frontvonalban, viszont a többi együttes hölgy tagjai igen kemény, hörgős metált nyomnak énekben. Ezért is volt furcsa nekem, hogyan is lehet így összehozni egy előadás sorozatot. Az idén a Dürer Kert nagyterme adott otthont a rendezvénynek, és ahogy utánanéztem, fővárosunk volt a turné kezdő állomása, és ilyenkor magától értetődik, hogy az első koncertek még energikusan, és lendületesen szólnak majd. A beosztás szerint a T.B.M. volt az utolsó fellépő, így sajnos végig kellet várni az összes együttest, amíg egyenként leadták programjaikat.
A vendég zenekarok többsége ismeretlen volt, de az interneten megtekintett dalaik, abszolút nem villanyoztak fel. Hörgős női ének,néha vokál a dalokban, bömbölő, torzított gitárok, sokszor értelmetlen dallamok, amelyek sajnos nem az én zenei világomhoz tartoznak már évtizedek óta, de azért említést teszek a bandákról egy pár szóban, és ahogyan a program menetben szerepeltek. Az első az Antalgia. 2008 - ban alakult Spanyol zenekar. Progresszív, szimfonikus metált játszanak. Eddig két lemezük jelent meg. Énekesnőjük Bella Dianez.
A második fellépő a Xerosun volt, akik 2006 - ban alakultak Dublinban. Progresszív, melodikus death metált játszanak Énekesnőjük Martyna Halas - Yeates. Eddig egy nagylemezük, és egy mini albumuk jelent meg. A harmadik csapat a The Agonist, akik Kanadából érkeztek, 2004 - ben alakultak. dallamos death metált nyomnak. Eddig öt lemezük jelent meg. Három éve énekesnő váltás történt náluk, Alissa White - Gluz helyett Vicky Psarakis az új tag.
A negyedik zenekar a Sirenia, akik a Norvégiai Stavangerben alakultak 2001 - ben, és a gothic és szimfonikus metált egyesítik muzsikájukban. Eddig nyolc albumuk jelent meg. Az énekesi poszton több hölgy is váltotta egymást az évek során, jelenleg Emanuelle Zoldan a befutó. Ez a csapat már nem volt ismeretlen a számomra, így meg is tekintettem a koncertjüket. Körülbelül fél tíz után csaptak a húrok közé a zenészek, egy régebbi dallal a "The Path Of Decay" - el kezdtek. Azt tudni kell, hogy az együttes elég húzós metált nyom, főleg a régebbi albumoknál hallható ez a fajta keményebb muzikalitás, ami tényleg súrolja a goth metál határait., de persze ez mind megítélés kérdése. Szerencsére azért akadtak olyan nóták is mint a "Cold Carres" a "Dim Days Of Dolor" vagy a "My Minds Eye" amelyek lágyabb, gótosabb stílusban íródtak, és az este folyamán terítékre kerültek. Az énekes hölgy Emanuelle aki nem csak szépségével, de hangjával is hódít nagyon élvezte és érezte is, hogy egy jó közönség előtt léphet fel. Persze az első állomás még csak a bemelegítő pontja a turnénak, és itt még frissen megy minden. A nagyérdemű is a hangulat tetőfokán tombolt ekkor már. Minden hang a helyén volt, semmi kicsapongás. Tökéletesen jött vissza minden dal a színpadról a koncert alatt. Azt hiszem a norvég kvartett egy tökéletes bulit adott a magyar publikumnak.
Azonban még az est fénypontja hátra volt, akikre már mindenki várt, és fél tizenegy után be is robbantak a kanadaiak. Az új lemez egyik számával a "Counterpane" - el kezdték a műsorukat, aztán következett két régebbi dal. A csapatra jellemző már hosszú évek óta az energikus, lendületes show, ami hamar felpörgeti a közönséget, és ami az idén véleményem szerint egy kicsit elmaradt. A nézőtéren jó hangulat uralkodott, hallva a dalokat egymás után. Engem a "Superstation" és a "Lovers End" régebbi szerzemények fogtak meg a buli közepén. Igen sokat játszottak az új LP - ről, ami nem baj,mert szerintem jól sikerült anyagról beszélhetünk. A hangzással semmi gond nem volt, szépen visszajött minden. Chibi még mindig őriz dolgokat a régi kezdeti időkből, amikor iskolás lányként pózolt a színpadon. A huncutság, néha kis pimasz a mosoly, és persze az éneklés, amit még mindig tökéletesen csinál. A fények a zenekarhoz illően és megszokottan a kékes, lilás árnyalatok domináltak a nóták alatt. Az utolsó előtti dal az új kiadvány záró tétele az "Endless" volt, ami nekem máris nagy kedvencem, majd záró akkordként a már jól ismert "Blue" hangjaira véget is ért a másfélórás fellépésük. Sajnáltam, hogy a régi kedvenceimből most nem hallhattam szinte egyet sem. A showjuk most közepes és melankolikusabb témájú dalokra építkezett az idén, persze azért volt pár gyorsabb számuk is. Összességében azért örültem, hogy ismét láthattam őket, Chibi, Rainbow, M. Falcore, Owen, Nate Malor, Rhim, akikből bizony az iskolás, egyetemi évek óta már felnőttek lettek.
