31 esztendeje ezen a napon hunyt el a filmrendező. Alábbiakban önéletrajzi regényéből idézünk.
Ha azt mondanák nekem: húsz éved van hátra, mit akarsz csinálni hátra levő napjaid huszonnégy órájában? Én azt válaszolnám: adjatok napi két óra aktív életet és huszonkét óra álmot, azzal a feltétellel, hogy utána vissza tudok rá emlékezni; hisz az álom csak a simogató emlékezet által létezik.
Imádom az álmokat, még ha rémálmok is, márpedig a legtöbbször azok. Tele vannak akadályokkal, amelyeket ismerek, s amelyekre újra meg újra rácsodálkozom. De nem bánom.
Az álmokkal, az álmodás élvezetével kapcsolatos őrületem, amit sohasem próbáltam megmagyarázni, egyike azoknak a nagyon mély hajlamaimnak, amelyek a szürrealizmus felé vonzottak. Az Un chien andalou (még lesz alkalmam beszélni róla) úgy született, hogy az egyik álmom egybeesett Dalí álmával. Később is beillesztettem álmokat a filmjeimbe, de mindig igyekeztem elkerülni, hogy valami racionális, magyarázó jellegük legyen. (Az utolsó leheletem c. könyvből további részletek itt.)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni