A Choice of Weapon (Fegyverválasztás) nagyon találó cím az új Cult lemeznek.
Az 1984-es Dreamtime óta egész a mai napig úgy használják a zenét, mint a fegyvert. A Choice of Weapon talán a csapat valaha készült legélesebb, legfertőzőbb és legellenállhatatlanabb albuma. Az első kislemez (Lucifer) nyers életerőt sugároz, ami tagadhatatlanul vibrál, míg a For the Animals érdes rock’n’roll a legmagasabb szinten. A frontember Ian Astbury még mindig ugyanolyan mágnesesen szól, a lemez pedig a legendás zenekar egy újabb lenyomata.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Mondhatjuk, hogy a banda új életre kelt a Choice of Weapon által?
Ian Astbury: - Furcsa dolog ez. Kölyökként nagyon határozott vagy. Csak úgy felbukkansz. Nagyon nyers vagy. Belemászol a történésekbe. Ahogy fejlődsz művészként, megpróbálod szétválasztani, elképzelni, hogy működik és a saját előnyödre fordítani. Így kezdesz hosszadalmas lenni. Megkérdőjelezed, amit csinálsz és megpróbálod jobbá tenni. Átmész ezen az időszakon, aztán elmész mellette. Azt találsz egy helyet, ahol magadba szállhatsz. Igazi önismeretre teszel szert. Megismered az erősségeidet és a gyengeségeidet. Ilyenkor kezdhetsz igazán dolgozni. Megvan az igazi belülről jövő magabiztosság és rákapcsolódhatsz arra, ami vagy. A Cult együttműködés. Chris Goss-nak nagy szerepe volt a hangzás finomításában. Bob Rocknak nagy szerepe volt a felvételekben. Az Electric lemez óta most először dolgoztunk két producerrel egy lemezen. Volt két különböző felvételi szakasz. Két hihetetlen producer is dolgozott ugyanazon a munkaanyagon. Szerintem sok minden kellett ehhez. Sok élettapasztalat. 7 éve elhagytam Los Angeles-t. Egyszerűen el kellett távolodnom a várostól, menni, újra felfedezni és feltalálni magamat. Azt hiszem, ez is nagyban hozzájárult a felvételhez.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Mikor jöttél vissza Los Angeles-be?
Ian Astbury: - 1 éve.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Szóval, úgy tűnik, ismét új vagy itt.
Ian Astbury: - Igen, a város vadonatúj számomra. Nem ismerek senkit errefelé (nevet) Tudom, hogy ez körjárat, mert mindig is visszatértem ide. Van egy nagyon szűk baráti köröm. Társadalmilag nem ismerek senkit. Általában ugyanarra a három étteremre szorítkozom. Sokat lógok Los Feliz-ben és Silverlake-ben. Nem szoktam még meg a várost, és ez nagyon izgalmas.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Gyorsan zajlott a Choice of Weapon felvétele?
Ian Astbury: - Gyorsan, mint tűz a szénakazalban. Hamar megfogtuk a dolgokat. Mondtam Billy-nek: „Tedd bele, ami benned van.” És leültünk a riffekkel. Rögtön megragadtam, ami tetszett, és szinte azonnal elkezdtem beépíteni. A Pro Tools fantasztikus a dalíráshoz. Hihetetlen egy eszköz. Előállsz egy ötlettel, belerakod és rögtön kapsz egy megközelítő képet arról, hogy mi lehet belőle. Aztán újra kitörölheted, hogy friss maradjon. Mikor visszaülsz, van egy jó mintád a munkához. Próbálkoztunk vele a sivatagban is. El lehet jutni a felfedezéstől a fejlesztésig. Mindenkinek vannak ötletei, de főként a megvalósításban. Hogy lesznek új ötleteid, hogy tartsd meg a pezsgést és a kapcsolódást a felvételek alatt? Ez egy trükk, amit időről időre meg kell tanulni.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Mi a Lucifer története?
Ian Astbury: - Eredetileg láttam Kenneth Anger hirdetőtábláját Bunker Spreckels-ről a La Brea Avenue-n. Bunker híres szörföző volt a 70-es években. Hihetetlenül tehetséges volt. Ő volt a Spreckels cukordinasztia örököse. Egy éjszaka milliomosként látta viszont magát. Elképesztően csillogó életstílust folytatott. Dolgozott egy filmen, ebbe fektette a pénzét. Amit még tudni kell, hogy rengeteget utazott, magánrepülővel repült, limuzint vezetett élte a rocksztárok életét gyönyörű lányokkal. Volt ő rosszfiú, vadász, szörföző, harcművész és nők bálványa. Taschen írt egy könyvet róla. Készül egy film is Bunker Spreckels 77 címmel. Megláttam a plakátját és azt mondtam: „Bunker Spreckels, az én szörföző Luciferem”. Azt hiszem, elég átütő volt, és megalkottam a mondatot: “Te vagy az én Luciferem.” Nagy rajongója vagyok Kenneth Angernek, a filmjei szimbolizmusának és üzenetének. Az ifjú szörfikonnal kapcsolatos ötlete nagyon megragadott. A rocksztár szó olyan elavult. Mintha az új rocksztárok könyvelők lennének. 9 éves lányok ma rocksztárok. Ez egy energiaital. A szó kifáradt. Mit jelent ez ma? Mit jelent bulizni, mint egy rock’n’roll sztár? Azt jelenti, hogy magas színvonalon élsz? A hip-hop közösség bizonyára úgy fitogtatja a sikereit, mint a kulturális hiszekegyet. Ahogy a rockerek állnak, egy alaktalan térben vagyunk. A mag mindig a zenében volt. Az életstílus a siker hozománya volt. A valóság kissé sötétebb. Felhasználtam Bunker Spreckels-t, mint egy járművet, hogy belépjek az isteni dekadencia és a hozzá tartozó anyagi javak helyére és a sötétebb dolgokhoz, amik éjfél után jönnek, mikor a szabadnaposok már hazamentek és csak mész, csak mész – ez nagyon veszélyes tud lenni.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Honnan jött Lucifer ötlete?
Ian Astbury: - Ez nem egy dal az ördögről. Lucifer a Hajnalcsillag, a Vénusz megfelelője. Van egy nagyon pozitív jelentése is. Mit keresnek azok, akik ilyen sötét helyekre járnak és tobzódnak? Valamit keresniük kell. A szellemük kutat. Szerintem „A Mértéktelenség Útja vezet a Bölcsesség Palotájába” Ez egy William Blake-idézet, amit Jim Morrison használt sokat és egy egész generáció mondogatta mantraként. Azonban szerintem elveszítettük a „Bölcsesség Palotája” részt. A „Mértéktelenség Útjára” koncentráltunk és tessék, itt vagyunk. A dalnak van egy mázas jelentése is, ha egyszerűen a dallam áramlására és az ütemekre figyelsz. De egészen el is mélyülhetsz benne. Nagyon sok elemet raktunk bele. Szeretek sok különböző összetevőt megragadni és egy szövegben összekeverni őket, látni, hogy állnak össze. De ha megnézed, van egy reakciós minőség, ami mindig a hallgató megértésére van bízva. Az a jó a művészetben, hogy szubjektív. Mindenkinek igaza van. Nincs rossz értelmezés, mert mindenkinek mások a szempontjai.
Rick Florino / ARTISTdirect.com: - Mit olvastál a Choice of Weapon munkálatai közben?
Ian Astbury: - Szeretek könyveleket felkapni, a 137. oldalig elolvasni, aztán egy másikat elővenni. Sok dologhoz hozzáfogok. A Kenneth Anger-életrajzot olvastam és Dosztojevszkij Feljegyzések az egérlyukból c. művét és egy csomó művészeti könyvet. Érdekel az ausztrál műkritikus, Robert Hughes. Nagyon szeretem. Olvastam az Osho tanításokról is. Szeretek a podcastomon vagy kazettán hangoskönyveket hallgatni. Van egy Sway c. regény (Zachary Lazar műve – a ford.), amit nagyon szeretek. Sorra veszi Kenneth Angert, Charles Mansont és a Rolling Stones-t egy-egy fejezetben, de mindegyiküket Altamonthoz köti. Azt hiszem, a Sway egy fantasztikus regény. Olyan könyv, amit nem lehet letenni. Mohó magazinfaló vagyok, főleg divatlapokat olvasok. Mindig is utcagyerek voltam. A 70-es évek Angliájában nőttem fel és Vivienne Westwood fontos volt a számomra. Mint divatrajongó, mindig követtem a kulturális irányvonalakat és az utcai divatot. Annyi minden történt az utcai divatban - szinte olyan ez, mint egy kulturális barométer. Nézd meg például a Supreme-et New Yorkban vagy Los Angeles-ben. Azt hiszem, James Jebbia remek munkát végzett a kultúra kikúrálásában. Eszméletlen munkái vannak. Ha gyorsan meg akarod tudni, mi van mostanában a kultúrával, menj el a Supreme-be. 3 évig éltem New Yorkban. Töltöttem egy kevés időt Vancouverben és egy keveset a Himalája átutazásával illetve Indiában is. Ezeket mind befogadja az ember és mindig van egy állandó pólusa a bejövő és kimenő információknak. Ez az élettapasztalat. Aztán ott van az internet is (nevet) Egy idő után az internet túlságosan is kétdimenziós lett és ki kell próbálnom. Tokyo lenyűgöző. Ha épp úgy érzem, hogy beposhadtam, felpattanok egy repülőre és Tokyo-ba megyek 5-6 napra körülnézni és regenerálódni. Rengeteg ilyen tapasztalat és megfigyelés van ebben a lemezben is.
Az eredeti interjú 2012.02.27-én jelent meg: http://www.artistdirect.com/entertainment-news/article/ian-astbury-of-th... Rick Florino készítette az ARTISTdirect.com számára. A fordítás Tonka Zoltán munkája.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
